Album: Who You Are
Megjelenés: 2011.02.28.
Műfaj: Pop
01. Price Tag (Ft. B.o.B)
02. Nobody’s Perfect
03. Abracadabra
04. Big White Room
05. Casualty of Love
06. Rainbow
07. Who’s Laughing Now
08. Do It Like a Dude
09. Mamma Knows Best
10. L.O.V.E.
11. Stand Up
12. I Need This
13. Who You Are
A "Party in the U.S.A." (Miley Cyrus) szerzőjére azután figyelt fel a média, hogy januárban a zenei kritikusok megválasztották 2011 reménységének. (A BBC 'Sound Of 2011' nevű díja, amit zenei kritikusok, és zeneiparban dolgozó személyek szavaznak meg.) Ezáltal a Jessie J jelenség elárasztotta a blogokat és a zenei fórumokat, az akkorra már megjelent első kislemez a "Do It Like a Dude" pedig megkapta a kellő figyelmet. Az így született nagy érdeklődés miatt a debütáló album egy hónappal a tervezett megjelenés előtt érkezett, "Who You Are" vagyis "Aki vagy" címmel.
Jessie J azonban nem csak a szerencsébe futott bele, énekhangja is versenybe szállhat a popirányzat néhány élenjárójának adottságával. Nevezhetjük akár túl tehetségesnek is, mert ahogy az ilyenkor lenni szokott, a ló másik oldalára is átesik, ahol már azt mondja az ember, hogy 'el hisszük mi, hogy van ott hang, nem kell azt szünet nélkül bizonygatni'. Ez előfordul, a nagy kritikák is sérelmezik ezt a pontot. Pedig az albumon külön helyet kapott erre egy 5 és félperces akusztikus élő felvétel során (Big White Room).
Sajnos a csomagolást vizsgálva is az "erőltetett" jelző fogalmazza meg legszebben Jessi J image-ét. Maga sem tagadja, hogy Rihanna és Nicki Minaj ihlette stílust ölt magára. Azt is mondhatjuk, hogy legalább van valami show-elem, de hozzá sokkal jobban illő kinézetet is lehetett volna tervezni. Ez a folyamat kicsit hasonlóan megmutatkozik az album dalainak hangzásában is. Had lopjak el egy gondolatot a Rolling Stone kritikájából: "Debütáló anyaga úgy hangzik, mintha egy válogatás lenne más előadóknak készített demó felvételei közül." Véleményem szerint, ez ennyire erőteljesen azért nem nyomja rá a bélyegét az albumra, de az első benyomás nem valószínű, hogy leírható lehet az "eredeti" szóval, se a külsőségeket, sem pedig az album hangzását tekintve. Az eredetiségért mélyebbre kell ásni, mondjuk a szövegekben megbújó valamelyest újító gondolatokig. A lelkét is ott találni az albumnak, Jessie J énekesi tehetsége mellett.
Jessie J azonban nem csak a szerencsébe futott bele, énekhangja is versenybe szállhat a popirányzat néhány élenjárójának adottságával. Nevezhetjük akár túl tehetségesnek is, mert ahogy az ilyenkor lenni szokott, a ló másik oldalára is átesik, ahol már azt mondja az ember, hogy 'el hisszük mi, hogy van ott hang, nem kell azt szünet nélkül bizonygatni'. Ez előfordul, a nagy kritikák is sérelmezik ezt a pontot. Pedig az albumon külön helyet kapott erre egy 5 és félperces akusztikus élő felvétel során (Big White Room).
Sajnos a csomagolást vizsgálva is az "erőltetett" jelző fogalmazza meg legszebben Jessi J image-ét. Maga sem tagadja, hogy Rihanna és Nicki Minaj ihlette stílust ölt magára. Azt is mondhatjuk, hogy legalább van valami show-elem, de hozzá sokkal jobban illő kinézetet is lehetett volna tervezni. Ez a folyamat kicsit hasonlóan megmutatkozik az album dalainak hangzásában is. Had lopjak el egy gondolatot a Rolling Stone kritikájából: "Debütáló anyaga úgy hangzik, mintha egy válogatás lenne más előadóknak készített demó felvételei közül." Véleményem szerint, ez ennyire erőteljesen azért nem nyomja rá a bélyegét az albumra, de az első benyomás nem valószínű, hogy leírható lehet az "eredeti" szóval, se a külsőségeket, sem pedig az album hangzását tekintve. Az eredetiségért mélyebbre kell ásni, mondjuk a szövegekben megbújó valamelyest újító gondolatokig. A lelkét is ott találni az albumnak, Jessie J énekesi tehetsége mellett.
1. "Price Tag" (featuring B.o.B)
A kimondottan lágy "Price Tag" brit popból, és pop R&B-ből lett rádióbarátra gyúrva. A dalszöveg a nyugati (zenei) kultúra egyik fő jellemvonásával szemben fogalmaz meg kritikát, mi szerint az "árcédulák" határozzák meg az embert. Mondanivalóban tehát bővelkedő, mégis fantasztikusan egyszerű és könnyed pop dalocska. Így nem csoda, hogy elért még a kis európai országok rádiójihoz is. (Mégha egy erősebb hip-hop zenével sokkal hatásosabb ütést is mérhetett volna a dalszöveg...) A dalra nem lehet sok panasz, hiszen nem csak Angliában, és Európában ért el sikereket, de a kislemez még Amerikában is a platina minősítésig jutott.
2. Nobody's Perfect
Az ember megint azt gondolná az erős vonós kezdés miatt, de hamar kiderül, hogy ez sem lép tovább a pop műfajon. Az énekesnő kedvenc dala az albumról, a lemez egyik magasabb pontja is egyben. De marad a pop, és az egyszerűség.
3. Abracadabra
Pop, pop után pedig befut a már tagadhatatlan brit pop is. Ez egy tipikus dal. Minden angol pop lemezen van egy ilyen dal. Kedves, vidám, optimista, nyárias jelzőkkel illetném az ilyet. Például Pixie Lott első albumáról a "Tun It Up" volt ilyen. Elsőre a cím nagyon vonzotta a figyelmemet. Vajon miről szólhat egy "abrakadabra" című dal? Aranyos dalszöveg. A zene, a dallam, a felépítés viszont ugyanúgy átlagos, sablonos, mint az előző kettő volt. Ide kell egy törés, ami a következő dallal pont időben meg is fog érkezni.
4. Big White Room
Az akusztikus dal ígéretes, megint csak értelmes dalszöveggel, és erősen tehetséges énekhanggal. Az élőben felvett dal viszont nem áll meg ott, ahol kellene, amikor a közönség már tapsol, úgy három perc után, és ami a további percekben történik, az megfordítja a dal mivoltát. Mert miután egyszer végig hallgatja az ember, nagy valószínűséggel az marad meg benne, hogy ez a dal azért került fel az albumra, hogy Jessie J hosszú-hosszú perceken keresztül bizonygathassa énekesi képességeit, ami lehet, hogy élőben nagy élmény, de egy stúdióalbum darabjai közé bedobva túlzásnak tűnhet, és fárasztónak is az utolsó perceiben. Mennyivel szebb lenne, ha ezt a részt levágták volna, mert ügye, a kevesebb néha több. De talán az is elég lett volna, ha ezt a dalt utolsó track ként helyezik el a sorban.
5. Casualty of Love
Nem az újdonság erejét méri ránk ez a zene és a dallam. Inkább kellemes emlékeket ébreszt bennünk régi, kedvenc pop albumainkról, ezért fogadjuk boldogan. Kritikusan szólva, megint csak szörnyen tipikus. Ami pont azért olyan jó, mert semmit nem kell megszoknunk benne, mert már szinte mindannyian megtehettük évekkel, évtizedekkel ezelőtt is! Tehát édesen keserű ez a dal, ami kellőképpen ápolja a hangulatot kicsit lassabb és merengősebb világával.
6. Rainbow
Jessie J nagylányosan bevallotta, álmai duett partnere ihlette a "Rainbow" című dalát, aki nem más mint Lil'Wayne. A "Rainbow" szövege szójáték a színekkel, amelynek üzenete, hogy az emberek legalább annyira különböznek egymástól, mint amennyire hasonlítanak egymásra. Felüdülés a zenei alap, ami végre elrugaszkodik egy aprónyit a sablonos poptól, még ha a refrén kísérti is azt. Kicsit jobban érzékelhető a hip-hop hatás, de még sem tűnik túl eredetinek, ezalol viszont megint kivétel a gondosan felhasznált énekhang - persze csak akkor, ha épp nem próbál meg vele rappelni.
7. Who’s Laughing Now
Furcsán kezdődik ez a darab. A "Ki nevet most?" a gyermek/fiatalkori sérelmeket emlegeti fel, osztálytársaktól és hasonlóktól. Egyfelől, lehet azonosulni a történettel, mert biztos mindenkinek vannak rossz emlékei az iskolából, másfelől viszont kicsit gyerekes dolog a régi ismerősök orra alá dörgölni, azt hogy "be-be-be, már híres vagyok". Szóval tetszik is meg nem is ez a szöveg téma. A dalra áttérve, újabb gondolatokat nem nagyon tudnék hozni, csak másképp megfogalmazni az előzőeket. Nagyon erősen egyszerű és átlagos pop dal(lamok), miközben halványan megint érezni benne a hip-hop felé való vágyódást. Azt sajnálom, hogy a címadó dal helyett, a hírek szerint ez a dal lesz a negyedik kislemez.
8. Do It Like a Dude
Az első megjelent dal, a "Csináld úgy, mint egy pasi", amit a dalszerzői kreditekkel rendelkező Jessie eredetileg Rihanna-nak szánt volna, de inkább megtartotta saját albumára. Ezért sokszor a "Rude Boy" jut róla eszembe (ami ihlethette). Vajon Rihanna bevállalta volna, és sikeresebb lett volna, mint így? Jessie-nek viszont nagyon jót tett, bár érdekes, hogy kisebb sikereket hozott, mint a "Price Tag". De amikor először hallottam, Ciara "Like A Boy" című dala jutott inkább eszembe, mivel az nagyon hasonló témát dolgozott fel, még 2007-ben. A "Do It Like A Dude" videó klipje annyira nem vonzott Jessie J követői közé. Nem tetszik az attitűdje, amit nézni kell, ahogy a nagyon sivár színek, és a nem éppen dekoratív táncosok is tovább fokoztak. A klip nem méltó a dalhoz. Jó, hogy Jessie hangját egy tempósabb dalon keresztül ismerhettük meg, amiben ugyanúgy hozza a szintet, mint lassabb dalaiban! Az egész albumon, ebben a dalban voltak a legbátrabbak az R&B-vel, ami szerintem, itt bizonyítja, mennyire jót tesz Jessie dalainak. Ez az a rásegítés, amit az album egyéb dalaiból hiányolok.
9. Mamma Knows Best
Ez is egy tipikusnak mondható elem az album felsorakozói között. Ezzel a fajta dallal is sokszor összefutni pop albumokon. A jazz hatású, musical beütésű "Mama Knows Best" ("Anyu jobban tudja") más, mint a társai az albumról. Kellemes itt és most.
10. L.O.V.E.
"Azt állítottam, soha nem fogok dalt írni a szerelemről..." mondattal kezdődik a dal. De mégis van, aki megéri, írni egyet. Akármennyire is közhelyes a téma, még sem érzi annak az ember, mivel személyes tapasztalatokkal kiegészítve mondja el. És kiválta azt a jóérzést, hogy nem csak énekel az előadó nekünk, hanem beszél is hozzánk, és pont ezért értékes, ha valaki saját maga által írt dallal is rendelkezik a lemezén.
Az ütem itt már lelassult, de mintha pont ez a kiszámítható lelassulás pezsdítené fel az albumot. Csak hogy ebben a dalban nem mennének olyan egyszerűen a mély énekhangok, mint a magasak. Erőltetve vannak, és nekünk is meg kell erőltetnünk magunkat, hogy ez ne tegye tönkre szemünkben az egész dalt.
11. Stand Up
Mintha hallottam volna már "Stand up (for love)" refrénnel rendelkező dalt. De ha már itt tartunk az előző dalban hallható "L.O.V.E." betűzés se új keletű dolog. De persze lehet belőlük újat alkotni.... A "Stand Up" is erőteljes refrénnel bír, és újra csak a mélyhangok tűnnek nehezebbnek. Nagy hibája viszont, hogy tördelést okoz az olyannyira erőltetett betűrímmel (L-ove... L-ast...), hogy az embernek talán fel sem tűnik, hogy ezt akarta kihozni a szövegből.
12. I Need This
Ezzel a dallal már kicsit könnyebb együtt sodródni, de azt hiszem, könnyű szívvel kitehetem a 'lásd. Casulty of Love' jelzést, mert ugyanazok jellemzik az utolsó előtti dalt is.
13. Who You Are
A tipikus popnak többféle változata van az én képzeletbeli vázlatom alapján. Az egyik az a fajta pop, amit ipari méretekben gyártanak, sokszor töltelék számok formájában jelentkezik, pop akar lenni, de még sem nő az ember szívéhez. A másik fajtája, pedig az örökéletű, klasszikus pop, ami már tényleg könnyen megkedvelhető, az lehet, hogy újat nem mutat, de szórakoztat. Na, a "Who You Are"-t már a második, a jobbik kategóriába sorolnám. Csupaszon szól a gitár, ahogy a dob is, de végre kellőképpen erejében van mindkettő. Aztán Jessie hangjában se találni már kivetni valót. Ahogy a dalszövegben sem. "Seeing is deceiving, dreaming is believing / It's okay not to be okay / Sometimes it's hard to follow your heart / Tears don't mean you're losing, everybody's bruising / Just be true to who you are!" Nem csoda, hogy meghatározza az albumot. Az egyik legerősebb dal.
Összefoglalva, bátortalan az anyag, ezért válik biztonságossá. Miközben van benne erő, mert ott az énekhang, és a sok ötlet a szövegekhez, de mindez csak remény marad, ha nem mer hozzá vállalni egy kis kockázatot. Mivel nem féltek sablonos pop dalokkal kitölteni a műsoridőt, kicsit csalódik az ember az év nagy reménységében, aki ezzel az albummal híres maradhat hazájában, de nem lép ki a skatulyából, pedig ezt sokan reméltük tőle.
Megdöbbentő, de az album elég rossz kritikákat kapott. A Rolling Stone kettőt adott az ötből, a legtöbb helyen felesre értékelték, de a Drownedin Sound kimondottan gyűlölködően írt az albumról, szó szerint "mosléknak" titulálva azt, amit még idézni is kellemetlen. Persze próbálom csak akkor megnézni a kritikákat, ha már valamennyi saját véleményem is van az anyagról. Szóval én úgy gondolom, van közönsége ennek így is, de mindent összevetve, és kicsit mélyebbre ásva, tényleg csak egy közepes minőség született.
A kimondottan lágy "Price Tag" brit popból, és pop R&B-ből lett rádióbarátra gyúrva. A dalszöveg a nyugati (zenei) kultúra egyik fő jellemvonásával szemben fogalmaz meg kritikát, mi szerint az "árcédulák" határozzák meg az embert. Mondanivalóban tehát bővelkedő, mégis fantasztikusan egyszerű és könnyed pop dalocska. Így nem csoda, hogy elért még a kis európai országok rádiójihoz is. (Mégha egy erősebb hip-hop zenével sokkal hatásosabb ütést is mérhetett volna a dalszöveg...) A dalra nem lehet sok panasz, hiszen nem csak Angliában, és Európában ért el sikereket, de a kislemez még Amerikában is a platina minősítésig jutott.
2. Nobody's Perfect
Az ember megint azt gondolná az erős vonós kezdés miatt, de hamar kiderül, hogy ez sem lép tovább a pop műfajon. Az énekesnő kedvenc dala az albumról, a lemez egyik magasabb pontja is egyben. De marad a pop, és az egyszerűség.
3. Abracadabra
Pop, pop után pedig befut a már tagadhatatlan brit pop is. Ez egy tipikus dal. Minden angol pop lemezen van egy ilyen dal. Kedves, vidám, optimista, nyárias jelzőkkel illetném az ilyet. Például Pixie Lott első albumáról a "Tun It Up" volt ilyen. Elsőre a cím nagyon vonzotta a figyelmemet. Vajon miről szólhat egy "abrakadabra" című dal? Aranyos dalszöveg. A zene, a dallam, a felépítés viszont ugyanúgy átlagos, sablonos, mint az előző kettő volt. Ide kell egy törés, ami a következő dallal pont időben meg is fog érkezni.
4. Big White Room
Az akusztikus dal ígéretes, megint csak értelmes dalszöveggel, és erősen tehetséges énekhanggal. Az élőben felvett dal viszont nem áll meg ott, ahol kellene, amikor a közönség már tapsol, úgy három perc után, és ami a további percekben történik, az megfordítja a dal mivoltát. Mert miután egyszer végig hallgatja az ember, nagy valószínűséggel az marad meg benne, hogy ez a dal azért került fel az albumra, hogy Jessie J hosszú-hosszú perceken keresztül bizonygathassa énekesi képességeit, ami lehet, hogy élőben nagy élmény, de egy stúdióalbum darabjai közé bedobva túlzásnak tűnhet, és fárasztónak is az utolsó perceiben. Mennyivel szebb lenne, ha ezt a részt levágták volna, mert ügye, a kevesebb néha több. De talán az is elég lett volna, ha ezt a dalt utolsó track ként helyezik el a sorban.
5. Casualty of LoveNem az újdonság erejét méri ránk ez a zene és a dallam. Inkább kellemes emlékeket ébreszt bennünk régi, kedvenc pop albumainkról, ezért fogadjuk boldogan. Kritikusan szólva, megint csak szörnyen tipikus. Ami pont azért olyan jó, mert semmit nem kell megszoknunk benne, mert már szinte mindannyian megtehettük évekkel, évtizedekkel ezelőtt is! Tehát édesen keserű ez a dal, ami kellőképpen ápolja a hangulatot kicsit lassabb és merengősebb világával.
6. Rainbow
Jessie J nagylányosan bevallotta, álmai duett partnere ihlette a "Rainbow" című dalát, aki nem más mint Lil'Wayne. A "Rainbow" szövege szójáték a színekkel, amelynek üzenete, hogy az emberek legalább annyira különböznek egymástól, mint amennyire hasonlítanak egymásra. Felüdülés a zenei alap, ami végre elrugaszkodik egy aprónyit a sablonos poptól, még ha a refrén kísérti is azt. Kicsit jobban érzékelhető a hip-hop hatás, de még sem tűnik túl eredetinek, ezalol viszont megint kivétel a gondosan felhasznált énekhang - persze csak akkor, ha épp nem próbál meg vele rappelni.
7. Who’s Laughing Now
Furcsán kezdődik ez a darab. A "Ki nevet most?" a gyermek/fiatalkori sérelmeket emlegeti fel, osztálytársaktól és hasonlóktól. Egyfelől, lehet azonosulni a történettel, mert biztos mindenkinek vannak rossz emlékei az iskolából, másfelől viszont kicsit gyerekes dolog a régi ismerősök orra alá dörgölni, azt hogy "be-be-be, már híres vagyok". Szóval tetszik is meg nem is ez a szöveg téma. A dalra áttérve, újabb gondolatokat nem nagyon tudnék hozni, csak másképp megfogalmazni az előzőeket. Nagyon erősen egyszerű és átlagos pop dal(lamok), miközben halványan megint érezni benne a hip-hop felé való vágyódást. Azt sajnálom, hogy a címadó dal helyett, a hírek szerint ez a dal lesz a negyedik kislemez.
8. Do It Like a Dude
Az első megjelent dal, a "Csináld úgy, mint egy pasi", amit a dalszerzői kreditekkel rendelkező Jessie eredetileg Rihanna-nak szánt volna, de inkább megtartotta saját albumára. Ezért sokszor a "Rude Boy" jut róla eszembe (ami ihlethette). Vajon Rihanna bevállalta volna, és sikeresebb lett volna, mint így? Jessie-nek viszont nagyon jót tett, bár érdekes, hogy kisebb sikereket hozott, mint a "Price Tag". De amikor először hallottam, Ciara "Like A Boy" című dala jutott inkább eszembe, mivel az nagyon hasonló témát dolgozott fel, még 2007-ben. A "Do It Like A Dude" videó klipje annyira nem vonzott Jessie J követői közé. Nem tetszik az attitűdje, amit nézni kell, ahogy a nagyon sivár színek, és a nem éppen dekoratív táncosok is tovább fokoztak. A klip nem méltó a dalhoz. Jó, hogy Jessie hangját egy tempósabb dalon keresztül ismerhettük meg, amiben ugyanúgy hozza a szintet, mint lassabb dalaiban! Az egész albumon, ebben a dalban voltak a legbátrabbak az R&B-vel, ami szerintem, itt bizonyítja, mennyire jót tesz Jessie dalainak. Ez az a rásegítés, amit az album egyéb dalaiból hiányolok.9. Mamma Knows Best
Ez is egy tipikusnak mondható elem az album felsorakozói között. Ezzel a fajta dallal is sokszor összefutni pop albumokon. A jazz hatású, musical beütésű "Mama Knows Best" ("Anyu jobban tudja") más, mint a társai az albumról. Kellemes itt és most.
10. L.O.V.E.
"Azt állítottam, soha nem fogok dalt írni a szerelemről..." mondattal kezdődik a dal. De mégis van, aki megéri, írni egyet. Akármennyire is közhelyes a téma, még sem érzi annak az ember, mivel személyes tapasztalatokkal kiegészítve mondja el. És kiválta azt a jóérzést, hogy nem csak énekel az előadó nekünk, hanem beszél is hozzánk, és pont ezért értékes, ha valaki saját maga által írt dallal is rendelkezik a lemezén.
Az ütem itt már lelassult, de mintha pont ez a kiszámítható lelassulás pezsdítené fel az albumot. Csak hogy ebben a dalban nem mennének olyan egyszerűen a mély énekhangok, mint a magasak. Erőltetve vannak, és nekünk is meg kell erőltetnünk magunkat, hogy ez ne tegye tönkre szemünkben az egész dalt.
11. Stand Up
Mintha hallottam volna már "Stand up (for love)" refrénnel rendelkező dalt. De ha már itt tartunk az előző dalban hallható "L.O.V.E." betűzés se új keletű dolog. De persze lehet belőlük újat alkotni.... A "Stand Up" is erőteljes refrénnel bír, és újra csak a mélyhangok tűnnek nehezebbnek. Nagy hibája viszont, hogy tördelést okoz az olyannyira erőltetett betűrímmel (L-ove... L-ast...), hogy az embernek talán fel sem tűnik, hogy ezt akarta kihozni a szövegből.
12. I Need This
Ezzel a dallal már kicsit könnyebb együtt sodródni, de azt hiszem, könnyű szívvel kitehetem a 'lásd. Casulty of Love' jelzést, mert ugyanazok jellemzik az utolsó előtti dalt is.
13. Who You Are
A tipikus popnak többféle változata van az én képzeletbeli vázlatom alapján. Az egyik az a fajta pop, amit ipari méretekben gyártanak, sokszor töltelék számok formájában jelentkezik, pop akar lenni, de még sem nő az ember szívéhez. A másik fajtája, pedig az örökéletű, klasszikus pop, ami már tényleg könnyen megkedvelhető, az lehet, hogy újat nem mutat, de szórakoztat. Na, a "Who You Are"-t már a második, a jobbik kategóriába sorolnám. Csupaszon szól a gitár, ahogy a dob is, de végre kellőképpen erejében van mindkettő. Aztán Jessie hangjában se találni már kivetni valót. Ahogy a dalszövegben sem. "Seeing is deceiving, dreaming is believing / It's okay not to be okay / Sometimes it's hard to follow your heart / Tears don't mean you're losing, everybody's bruising / Just be true to who you are!" Nem csoda, hogy meghatározza az albumot. Az egyik legerősebb dal.
Összefoglalva, bátortalan az anyag, ezért válik biztonságossá. Miközben van benne erő, mert ott az énekhang, és a sok ötlet a szövegekhez, de mindez csak remény marad, ha nem mer hozzá vállalni egy kis kockázatot. Mivel nem féltek sablonos pop dalokkal kitölteni a műsoridőt, kicsit csalódik az ember az év nagy reménységében, aki ezzel az albummal híres maradhat hazájában, de nem lép ki a skatulyából, pedig ezt sokan reméltük tőle.
Megdöbbentő, de az album elég rossz kritikákat kapott. A Rolling Stone kettőt adott az ötből, a legtöbb helyen felesre értékelték, de a Drownedin Sound kimondottan gyűlölködően írt az albumról, szó szerint "mosléknak" titulálva azt, amit még idézni is kellemetlen. Persze próbálom csak akkor megnézni a kritikákat, ha már valamennyi saját véleményem is van az anyagról. Szóval én úgy gondolom, van közönsége ennek így is, de mindent összevetve, és kicsit mélyebbre ásva, tényleg csak egy közepes minőség született.
5/10 so-so
képek: jessiejofficial.com hivatkozások: wikipedia.org & trackbytrack & rollingstone.com & rap-up.com
képek: jessiejofficial.com hivatkozások: wikipedia.org & trackbytrack & rollingstone.com & rap-up.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése