Napjaink pop hercegnőjéről van most szó és ötödik stúdióalbumáról. Első albumai szülőföldje, Barbados hangulatát idézték meg, ebből harmadik lemezére már csak az R&B maradt, amit gyorsan váltott a pop. Hatalmas rajongótáborát állandó stílusváltásokkal és a jól bevált pop dallamokkal tartja életben. Rihanna színes és szórakoztató. Klassz kis pop dalai és állandóan változó haja csak úgy vonzza a figyelmet. A tinik imádják és a sajtó is készségesen támogatja. Így nevezhetjük őt napjaink egyik legnagyobb sztárjának.
Most épp piros a haja, szex-éhes a stílusa, és még mindig a pop zenét szolgálja, valamint annak legújabb al-ágazatát a dance muzsikát. Ebbe a környezetbe született bele a "Loud" azaz "Hangos" című albuma, ami az életvidám jelzőt is megkaphatja, ismerve előző albumát. Sokak szemében Rihanna hatalmas bálvány, de akiket érdekel a mainstream zene hátterében megbúvó valóság is, tudják hogy valójában nem Rihanna a sztár, hanem az őt körülvevő csapat. Rihanna pedig abban tehetséges, hogy kőkemény belső magabiztossága által kívülről úgy formálható, ahogy azt a jelen éppen megkívánja. Zeneileg is már régóta megkap minden támogatást, olyat, amiről sok előadó csak álmodozik. Mert őt már nem hagyják cserben, a zenészek nem a második legjobb dalok közül válogatnak számára, a biztos befutókat ő veheti meg. Csak hogy tisztázzuk, hogyan is működik. Ennek a fényes oldala az, hogy egy Rihanna album nem lehet unalmas!
01. S&M
Ennél jobban nem is lehetne kezdeni egy ízig-vérig pop albumot! Minden úgy történik ebben a dalban, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva.
Hogy mit is jelent valójában az "SM" rövidítés arra rengeteg meghatározás létezik, Rihanna dalának címében a "Sado Masochism" rövidítését takarja. Szerintem itt most pont nem gáz bevallanom, hogy fogalmam sincs hogyan írják helyesen ezt magyarul. lol. De a fogalmat a klip is magyarázza. Az a bizonyos sokat tárgyalt klip. A klipet már betiltották, már visszavonták a tiltást, majd újra betiltották, a legújabb hírek szerint éppen lopás miatt perlik, de legalább az MTV megígérte Rihanna-nak, hogy vágatlanul is játszani fogják Melina Matsoukas remek művét.
A videó színes és botrányos, a fiatalok pedig falnak mindent, amire ez a két állítás ráillik. Ezzel pedig a megrendelők nagyon is tisztában vannak. Rihanna a cukros néni, aki édességgel csábítja a fiatalokat a megrontásba. Persze egy percig se gondoljuk, hogy nincs erre egy jól kitalált védőbeszéd! Rihanna elmondta, a klip azt a furcsa "Sado Masochism" kapcsolatot ábrázolja, ami közte és a sajtó közt van. Szóval a sajtó élvezettel bántja őt. Ez azért érdekes gondolat, mert nehéz elhinni, hogy az a sajtó bármi rosszat is okozna neki, amelyik minden nap őt reklámozza. Alig telik el úgy nap, hogy ne lehetne valamit Rihanna-ról is írni, vagy mondani. És tetszik vagy sem, e hosszú folyamat eredménye az is, hogy most minket is érdekel, mit rejt új albumának műanyag borítása. Az pedig vitathatatlan, hogy Rihanna is élvezi ezt a kapcsolatot, ha kell meztelen képeket tölt fel magáról twitter oldalára, csak hogy egy hírblog se maradjon szárazon.
Sikerült átfogó médiaelemzésemet kitörölnöm a cikkből, viszont van két költői kérdésem, amit ennek ellenére nem fogok kihagyni. Vajon mit keres egy a szexuális perverziókat istenítő klipben egy olyan jelenet, amiben főhősnőnk két copfba kötött hajjal, sárga pöttyös bodieban, egyértelműen kislánynak öltözve, kikötözve toporzékol? Ez a jelenet mit üzen? És az utolsó jelenet, amiben megbénítva fekszik? A rendező Melina Matsoukas annyit nyilatkozott a klipről, hogy neki tök mindegy mit tesz bele a klipekbe, őt csak az érdekli, hogy botrányt okozzon vele, hogy aztán pedig beszéljenek róla. Igen tiszteletreméltó művészi hitvallás, nem igaz? A banános jelenethez pedig mindenképp gratulálnék Rihannának!
Sajnálom, hogy a videó klip teljesen elvette a figyelmet erről a remek dalról.
02. What's My Name ft Drake
A zenei alapok teljes lebutítása jellemzi az R&B új irányát az új évtizedbe. A dance műfaj néhány kedvenc alapjának lelassított dallamával. Erre a dalra ezek kimondottan jellemzőek. Számomra néha már zavaró is a teljesen békén hagyott, demo hangzású alap.
A klip szép lett, és Drake is benne van, de ezt mindenki tudja. Furcsa, hogy Európában egy-két helyen ez a dal előbb jelent meg, mint az USA-ban. Pedig a közreműködővel, az R&B felé hajlással olyan, mint amit Amerikának készítettek (az Only Girl helyett). Nagyobb eladási sikereket is inkább Nyugaton ért el.
03. Cheers (Drink To That)
Ha valamit igazán nehezen vett be a gyomrom erről az albumról, az a Cheers. Első néhány próbálkozásra végig sem tudtam hallgatni. Azt a kérdést is feltettem már, hogy mi a francot keres ez egyáltalán az albumon? Teljesmértékben ezt a mai napig nem tudnám észérvekkel megmagyarázni. Ezzel a zenei kotyvasztással, ami számomra néha fület-tépő is. De érzem benne valahol azt a sugarat, amiben a remény próbál árnyékból felcsillanni. Lehet, tényleg csupán a hangszerek válogatását bízták egy igen undok emberre, aki valami olyat rakott össze, amitől komolyan megfájdul a fejem. Nem is biztos, hogy a hangszerek válogatása volt a baj, lehet hogy inkább valami hangosabbra lett állítva a mixelés során, mint megszokhattuk? Avril Lavigne bevágott egy szava, az "I'm With You"-ból pedig csak ront a helyzeten. Valami nagy por keveredett a gépezetbe, az biztos. De akiknek ez ugyanolyan szenvedés volt, mint nekem, azokat azzal bíztatnám, hogy túl vagyunk a nehezén, és ennél már csak jobb dalok jönnek!
04. Fading
Mintha egy modern zeneszerző próbálna érzelmeket ébreszteni a hűvös, élettelen hangszerekkel. Habár ez megint negatívan hangzik nem az. Ezeknek a daloknak nagy részét nem valódi hangszerekkel készítik, de nem szabad kitérni az alól, hogy ezekkel is lehet hasonlóan hatásos zenéket alkotni, mint a valódiakkal. Az a baj, pop zenéket hallgatva legtöbbször úgy tűnik, mintha az alkotóknak erről halvány lila gőzük sem lenne. A szép kezdés után egy fülbemászó, középtempójú pop dalt kapunk. És szeretjük Rihanna lassabb dalait.
05. Only Girl
Első kislemez dal. Az előző albuma utáni turnéjának címét viseli. Szép klip, de emlékszem a képek alapján többet vártam. Kellet egy kis idő, míg megszerettem, de megtörtént. Itt éppen a pop-dance felfutó vagy inkább már élen járó napjait dicsérjük. Tudom, nem sokan éreznek velem egyet, de nekem ez volt az első olyan pop-dance dal, amit meg is szerettem.
Próbáltam gyorsan túl lenni a lényegen, hogy áttérhessek arra, mi teszi számomra szeretnivalóvá a dalt. Ez pedig a refrén. Hátborzongatóan életteli. Mivel engem ez fogott meg benne, arra voltam kíváncsi, vajon ezt élőben is képes-e Rihanna így kiénekelni? Vagy csak megint a fülünket kápráztatják? Így hát belevettettem magamat a videók alagútjába, és rengetek élő fellépést néztem meg az "Only Girl"-el. Amire bukkantam, azonban sajnos nem meglepő. A kérdésre a válasz egy túl egyszerű "nem". De ez nem biztos, hogy elsőre feltűnik mindenkinek. Ezt minden esetben úgy oldják meg, hogy a refrénhez érkezve két mellék énekessel halkítják Rihanna hangját, de valójában még csak nem is őket halljuk, hanem a dal stúdió verzióját. Ugyanis a refrénnél átváltanak fél playbackre, ami erőteljesen elnyomja Rihanna hangját - ami ugyan megszólal alatta élőben is, de kétlem, hogy bárki is felvételről kihallaná. Ez ott bukik el, hogy Rihanna a második-harmadik refrénnél már az utolsó szavakat kihagyja. Aki em hiszi, járjon utána!
Ez a kérdés azért is foglalkoztatot, mert van még egy hasonlóan megszólaló refrén az albumon, a "Complicated"-ben. De Rihanna még nem bizonyította, hogy ilyet a stúdió műszereinek rásegítése nélkül is ki tudna énekelni. Azért szomorú, hogy amit hallunk, ennyire nem létezik.
Egy másik érdekes dologra bukkantam az élő felvételeket nézve. Megjegyzem, a fellépés tervezőinek kreativitása is csillagos ötös - ahogy Rihanna többi emberé is. Feltűnt, hogy Rihanna meglehetősen idegesnek tűnik minden egyes fellépése közben. Nem az az előadó, aki kitombolja magát a színpadon, hanem az, aki lesi minden egyes lépését, és azon izgul, el ne rontosn valamit, vagy el ne essen. Ja egyébként egy francia tévés fellépés során majdnem el is esik, de ügyesen kivágja magát... A New York Post szerint Rihanna a harmadik legjobb énekes/táncos Beyoncé és Nicole Scherzinger után, a pop zenében. Vajon a lista írói látták mit művelt az All-Star Game koncertjén, vagy az 2010 MTV EMA-n? Lehet, hogy jó dalai vannak, de azokhoz a dalokhoz Rihannának még annyi köze sincsen, mit azt elsőre gondolnánk.
06. California King Bed
Ismertek olyan pop dalt, amiben gitároznak, és az eltávolodásról szól? Persze, hogy mindenki ismer! Például Rihanna "Final Goodbye" (Rihanna "A Girl Like Me" 2006)? Akkor nem kell a dalt bemutatnom. Jónak jó, haladjunk inkább!
07. Man Down
Számomra ez a gyöngyszem a kagylóhéjban! Az album megjelenése előtt Rihanna Shy Ronnie-val készített egy SNL promo videót. Bonnie és Clyde-ot alakítják, egy bankot próbálnak kirabolni, amihez külön dal is készült. Amikor ezt a videót néztem, végig arra gondoltam, egész jó lett az a dal, és jó lenne, ha kiadnák valahol. Nos, ez a dal nem ugyanaz, de hasonló!
A dalszövegnek története van, a dal ütemes, az alapok vissznyúlnak kicsit Rihanna korábbi raggie-jéhez. Ötletes az átvezető szövege. Már az első másodpercekből kiderül, hogy a dalból lesz valami! A dalszöveg történetében Rihanna lelövi ex-szeretőjét, majd a bűntudattal küzködik. Mintha csak egy régi filmbe csöppennénk. Nem csak a szöveg szórakoztató, de a dal is igen jól sikerült! Nekem nagy kedvencem lett!
A fő dalszerző és producer Shama Joseph volt, akiről sajnos nem tudok információt. Második helyen szerepel a Timothy & Theron Thomas produkció, nekik köszönhető a újra felbukkanó raggea-hangzás. Harmadikként az R&B énekesnő Shontelle Layne van megjelőlve, aki korábban is beszélt a közreműködésről. Kár, hogy saját albumára még csak hasonló jó dalokat sem tud gyártani! Rihanna pedig megint csak előadja a dalt. Az album egyik dalának készítésében sem vett részt, leszámítva persze a dalok eléneklését.
08. Raining Men ft Nicki Minaj
A "Raining Man" megint kifejezetten slágeresre sikeredett! Nicki Minaj is egész jól teljesít. El tudnám képzelni kislemezre. De áttekintve az album összes dalát, tényleg szinte bármelyiket kihozhatnák. Kivéve persze a "Cheers (Drink to That)"címűt. Meg talán a "Skin" is túl albumdal ízű.
09. Complicated
Először azt hinnéd, ez egy pop ballada, kicsit később pedig már azt mondanád, hogy inkább egy dance-pop dalra hasonlít. Valami ilyesmi ez a dal. A refrénnel egyszerűen remek lett! Csak azt sajnálom, hogy - ahogy írtam az Only Girl-nél - a valóságban ilyen hangok nem léteznek Rihanna torkában. De a Complicated egy nagyon jó pop dal!
10. Skin
Ezt hallgatva, olyan "The Last Song" (Rihanna "Rated R" 2009) érzésem van. Ha nem lenne megint ennyire erőteljes az 808 kick dobja, ez a dal is jobb lenne! A dal ugyanúgy gitárszólóval fejezi be, mint az előző album utolsó dala. Kissé erőltetett, de háttérzenének még ő is elmegy.
11. Love The Way You Lie part2 ft EminemA bónusz DVD anyagát is megnéztem, arról az a véleményem, hogy elég rossz lett vágása. Ráadásul velem nem szerettette meg jobban Rihanna személyiségét, inkább még inkább nemtörődömnek tartom...
Jó ötlet volt a dal pop verziójának elkészítése. A gitárt itt a dobok helyettesítik. Nekem persze főleg azért tetszik, mert teljesen új rap betétet kapott, ami még dühösebb, mint az első verzió. De az eredeti mégis jobb. Az azért érdekes, hogy Eminem kellett ahhoz, hogy Rihanna-nak végre normálisan dalba öntsék 'érzelmeit' a Chris Brown-os eset után.
Imádtam a "Loud" fotóit, de ez a kékes színkeverés bánja a szememet. Az előlap ötletszegény. De a hátoldal legalább szép lett!
Két szám között billegek. A 7-est azért adnám, mert a) átlag számolással nálam erős hetes az album b) közel sem hallgatom annyit az albumot, mint hittem, hogy fogom. Nyolcasra meg azért kerekíteném fel, mert a) egyszerűen a dalok nagy része slágeres b)ezek a zenék tökéletesen behódolnak a divatzene elvárásainak.
7,5/10 HOT
"Vajon mit keres egy a szexuális perverziókat istenítő klipben egy olyan jelenet, amiben főhősnőnk két copfba kötött hajjal, sárga pöttyös bodieban, egyértelműen kislánynak öltözve, kikötözve toporzékol? Ez a jelenet mit üzen?"
VálaszTörlésKérdésedre válaszolva, ez is egy szado-mazo stílusú fetisizmust az úgynevezett "kötözős-játékokra" akarna utalni.
Egyébként a legtöbb helyen egyet értek veled, mondjuk én a 8-as simán megadtam volna, bár az én kedvenc RiRi albumom akkor is a Rated R.
Azzal viszont nagyon nem értek egyet, hogy Rihannának semmi köze a saját dalaihoz. Az előző albumára a dalok írásába is besegített. A hangjáról meg csak annyit, hogy nem születhet mindenki Mariah Carey-nek, de Rihanna egy profi énekesnő. Tény és való, hogy szeret élőben hajlítgatni, de általában sikerül eltalálni a hangokat. Erre ez a videó is példa: http://www.youtube.com/watch?v=eIW5NF_Jww0 (3:40-tól nagyon beindul)
Én azt a jelenetet máshogy értelmeztem, nekem az már sok hogy kislánynak van öltözve.
VálaszTörlésA Rated R album nekem is jobban tetszett.
Azt hogy semmi köze dalaihoz a jelen albumon értettem. Megnéztem a videót, amit ajánlottál, még nem láttam, tényleg a jobbak közül való (habár ott is elcsúszik néha). Az újabb fellépései, amiket láttam (amiket írtam példának is)nagyon kiábrándítóak. De én is egyetértek azzal, hogy ma már nem kell feltétlenül hibátlan hanggal rendelkeznie egy pop énekesnőnek.
Pontosan. Azzal én is egyetértek, hogy újabban, nem túl igényes a fellépéseivel kapcsolatban, az meg, hogy sokszor a saját dala megy néhány fellépése közben, és ő csak néha énekli oda a refrént az tényleg kicsit elszomorított. Bízom benne, hogy december 8-án egy fergeteges koncertet ad, ugyanis már megvan a jegyem, úgyhogy izgatottan várom! :)
VálaszTörlésKülönben az oldaladnak már régóta látogatója vagyok, és tényleg csak gratulálni tudok hozzá, mert nagyon igényesen fogalmazol, és látszik, hogy mindent beleadsz egy-egy kritikába, és nem csak annyit írsz róla, hogy jó vagy rossz, hanem mélyebbre is ásol. :) Csak így tovább!
Köszönöm, ez nagyon jól esik! :) A koncertről meg majd várom az élménybeszámolót! ;)
VálaszTörlés