Megjelent Adele "Someone Like You", és Jessie J "Who You Are" című klipje. Minkét énekesnő szülőföldje London, sőt, ha jól tudom, már a zenei pálya előtti időkben is ismerték egymást. De még sem ezért veszem egy cikk alá kettőjüket. Sokkal inkább azért, mert új klipjeik feldobtak egy újabb témát: az egyszerű a legnagyszerűbb?
Adele: "Someone Like You"
Adele hatalmas sikereket ért el világszerte a '21' második kislemezdalával. A "Someone Like You" számos európai ország kedvencévé vált, mi több, még a legtöbbször kemény diónak bizonyuló amerikai listák élére is könnyedén felsiklott. A kislemez januárban jelent meg, és már akkor megkezdte hódító útját. Viszont egészen őszig kellett várnunk videó klipjére, amely a napokban jelent csak meg.
A klip olyan, mint egy megfilmesített régi fotó. A fekete-fehér képkockák csupán egy rövid sétát követnek végig, mialatt pusztán helyszínt ad a történetnek, így hibátlanul nem mond többet annál, mint amennyit kell. Hagyja a dalt beszélni. A szakítás utáni fájdalmas megbékélésről szóló dalszöveget egyedül azzal támasztja meg, hogy még egyértelműbbé teszi, hogy a dal valójában egy magányos gondolatmenet, nem kimondott szavak, vagy párbeszéd, csupán érzelmek.
Jessie J: "Who You Are"
Jessie J debütáló albumának címadó dalát vitte most klipre. A "Who You Are" szintén egy elgondolkoztató témát dolgoz fel, hiszen a szinte mindenkiben olykor-olykor felbukkanó belső kételyeket nyugtázza a dal. Éppen ezért, ehhez sem fűztek hozzá többet a videó által. Jessie a szobájában üldögélve beszél a tükörbe, ami most a kamera, ezzel is üzenve valamit.
Tehát nem törik csontjaikat a figyelem megszerzésért, ami pont azért annyira kellemes, mert az utóbbi időben megszokhattuk, hogy a klipekben szinte bárki bármire képes, azért hogy újat, megdöbbentőt, menőt vagy szépet tudjon mutatni, miközben nem tesz mást, mint felhasználja a régit, botránykoztat, fárasztóan gyötri a szexualitás jövedelmező témáját, vagy éppen csak reklámoz.
A feszült kínlódásban, hogy ki tud végül tényleg újat adni, vannak, akik úgy döntenek, inkább az ellenkezőjével okoznak meglepetést, magával az egyszerűséggel. Ami jót tesz dalnak, és a közönséget is végre pihenteti.
De mégsem állítanám, hogy létezik e téren egy törvényszerűen jó meg egy rossz oldal. Mert fel lehet tenni a kérdést például, hogy egy ilyen egyszerű klipet hányszor néz végig az ember? Hányszor játsszuk le azt újra, hogy valaki sétálgat, vagy ücsörög egy szobában? Vagyis végül megint csak szerencse, hogy van ilyen is, meg olyan is.
De mégsem állítanám, hogy létezik e téren egy törvényszerűen jó meg egy rossz oldal. Mert fel lehet tenni a kérdést például, hogy egy ilyen egyszerű klipet hányszor néz végig az ember? Hányszor játsszuk le azt újra, hogy valaki sétálgat, vagy ücsörög egy szobában? Vagyis végül megint csak szerencse, hogy van ilyen is, meg olyan is.
A két klip közül nekem Adele sétálgatása jobban tetszik, mivel a képek ezerszer szebbek és hangulatosabbak, mint Jessie lilás, kopár motel szobája. Különbség még az is, hogy az Adele klipben a vágás igen gondos, és kreatív, ami hatalmasat dob az élvezhetőségén. De mint dal, mindkettő már régóta kedvencem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése