Shontelle: No Gravity

Előadó: Shontelle
Album: No Gravity
Megjelenés: 2010.09.21.
Műfaj: Pop, R&B
Kiadó: Universal Motown, SRC

01.Perfect Nightmare
02. Impossible
03. No Gravity
04. Take Ova (feat. Pitbull)
05. Say Hello To Goodbye
06. DJ Made Me Do It (ft Asher Roth)
07. Love Shop
08. Helpless
09. Kiss You Up
10. T-Shirt (Radio Killa Remix)" (featuring The-Dream)

Shontelle egy Barbadosról származó r&b énekesnő. Első albuma 2008-ban jelent meg, de nem sok sikert hozott számára. De különös mód, ez csöppet sem vette kiadójának a kedvét. Sőt nagyobb változtatást sem követeltek tőle. A második album, első kislemeze az "Impossible" azonban már szépen szerepelt az amerikai listákon. Második albuma a "No Gravity" címet kapta, egy 2010. szeptemberi megjelenési dátummal.

Kötelességtudóan megvallom, nekem a Melanie Fiona, Jazmine Sullivan vagy a Shontelle nevek egybemosódnak. Néha napján meghallgatom őket, de hogy ki-kicsoda, azt legtöbbször nem tudom beazonosítani. Ők azok az amerikai r&b énekesnők, akiket sokan csak úgy tartanak számon, hogy napjaink legalulértékeltebb énekesnői. Számomra elgondolkoztató, amikor ezeket a megnyilvánulásokat olvasom blogokon, vagy YouTube videóik alatt. Mert ha ennyien jónak tartják őket, miért nem támogatják őket albumvásárlással, vagy hasonlókkal, és akkor nem csak Rihanna lenne híres, ahogy azt legtöbbjük fájlalni szokta. Abban egyetértek, hogy tehetségesek, mindegyikük szép hanggal rendelkezik. De azért kevésbé érdekesek, mert nehéz már csak vizualizálni is őket. És azért nehéz vizualizálni őket, mert nehéz bármit is kötni hozzájuk. Stílus szegények.

Shontelle egyébként csak nagyon csöppnyit hasonlít arra a képre a valóságban, amiket lemez borítóin, vagy klipjeiben látni. Ez is megnehezíti az ember dolgát. Iszonyatosan elvan másítva. Az album borítón látható képnek nem sok köze van ahhoz a nőhöz, akit videó interjúk alatt lehet nézni.

Egy interjút néztem róla a mi nap, amiben sok érdekességet felfedeztem fel, ez vezetett oda, hogy most az új albumát hallgatom és vizsgálgatom. A külsőségek varázslatán kívül például az is feltűnt, hogy nem túl profi interjú alany, annak függvényében, ha mondjuk a legprofibbnak a mai Beyoncé-t tartjuk. Shontelle túl sok mindent elárul, túl sokat ad magából, túl közvetlen, és kissé túl harsány is. Aztán furcsa volt a híresség témáról is hallgatni. Ugyanis megfigyelésivel nincsenek problémák, de megvalósítást rajta nem nagyon látni. 2-2 énekesnő közül kellett kedvencet választania az interjúban. Britney és Christina Aguilera közül az elsőre bökött rá, majd jött egy kis baki. Elkezdte elemezni, hogy Christina Aguilera mellényúlt az új albumával, de a végén kijelenti, hogy meg sem hallgatta új (Bionic c.) lemezét. Nem a furcsa fordulat miatt mesélem most ezt el, hanem mert fejtegetni kívánom azt a tényt, hogy ő sem ad esélyt egy rosszul lereklámozott lemeznek, de ő mégis elvárja, hogy az ő lemezeit szinte reklám nélkül fogyasszák?

Tudom, nem az interjúról kéne kritikát írnom, meg is próbáltam nem túl ragozni, de felvezetőnek érdekesnek tartottam elregélni mindazt, én hogyan jutottam el a lemezig. Most már jöhet az első dal!

01.Perfect Nightmare
A második kislemez dala, amely már augusztusban ki lett küldve az amerikai rádióknak, producere pedig Darkchild volt.

Megindul ez a dal is, és Darkchild sem aludt el - ahogy néha teszi, ha bedurcizik azon, hogy nem nagy névvel dolgozhat együtt. Alapvetően r&b dal, de érezni rajta Amerika fellángoló szerelmét a dance műfaj iránt. Nem tudom mi ütött az urban zene képviselőibe! És még tagadni merik, hogy a hip-hop haldoklik...

A "Perfect Nightmare" tökéletes kislemezre való szám. Csak Shontelle maradt ki belőle, mert érezhetően kapott dal ez, nehéz benne elképzelnem is, mert eddig még csak balladákat zengett, de majd meglátjuk!

02. Impossible
Könnyen kategorizálható ez a dal is. Feltűnő és leáldozó r&b énekesnők mindegyike rendelkezik egy ilyen dallal. Középtempójú dallam, amire könnyebb szépet énekelni, csalódásról szól, és szerelmi történetet mutat be a klipje. Kedvelhető, de gyorsan foszladozó emléket ad. Ideig-óráig azért kitart, és Shontelle is belerakta csodás hangját, amivel növelt az értékén! (De a klipje nem kötötte le a figyelmemet.)

03. No Gravity
Hűha, a címadó dal elég komolytalanra lett meggyurva! Erre aztán végképp nem számítottam. A hatások a butácska pop felé sodorják érzelmeimet. Még "la-la"-zás is van benne! Rózsaszín, cukrozott rágógumi zene izű! Nem tudom, ezt hogy gondolták. Ez tényleg nem erre az albumra való. A cím és a téma pedig szégyent követelően közhelyes!

04. Take Ova (feat. Pitbull)
Úgy néz ki, mindent Darkchildtól vártak el. Megvették őt két dalra, hogy akkor az album is minőségibbé válik. Azért a régógumi-zene után kellett ez az erős ütem, de amúgy hasonlóan közhelyes szöveggel bír az a club-zenének készült valami. Pitbull nekem olyannyira ellenszenves egy előadó, hogy az ő jelenlétéről bármiféle kommentárt megtagadok most magamtól.
Nem tudom, hogy megérte-e a producer a pénzét, mert attól eltekintve, hogy feldobja a hangulatot az albumon, annyira nem nagy szám. Majd talán ha álmodnak hozzá videót is, talán.

05. Say Hello To Goodbye
Már ez is pop dal. Tökéletesen el tudnám képzelni egy Kelly Carlson dalként. Mindezek ellenére ez volt az első dal, ami megfogott a lemezről, első nekifutásra. Úgy néz ki, Shontelle kész eladni magát a siker érdekében. Nem keresek ugyanilyen dallamokkal zenélő dalokat, mert úgy gondolom a számtlanig jutnék el. De valaki Joan Osborne‘s “One of Us” dalával példálozott előttem.

06. DJ Made Me Do It (ft Asher Roth)
Ez pedig Estelle stílusát jutatja eszembe. Már éppen kezded azt hinni, hogy hamis, de aztán a következő pillanatban mégis kihúzza magát. Nekem valami ilyesmit jelenet Estelle stílusa. De a zene is kifejezetten emlékeztet rá. A hangulat is az angol zenéket idézi. Ha elnézegetem a dalokat Shontelle ezen felhozalatában, akkor azt mondom, lehet egy klipet mondjuk ez megérhet.

07. Love Shop
Egy szemernyi kreativitás szorult a 'Love Shop' dalszövegébe. De ezen kívül nem nagyon tudok más mondani erről a műről. Azért nem, mert ez aztán sok mindent nem vált ki az emberből. Pop, azon belül is, a 'töltsük fel a lemezt' mellék-műfaj közül származik a dal.

08. Helpless
A 'Helpless' úgy indul, mint egy dance dal. De a refrén inkább az új Kylie Minogue-féle popba fordul át. És ha olvastatok már tőlem, tudjátok, hogy engem a hideg ráz ettől. Ez már sorozatban a harmadik olyan dal, amit más stílusához tudok hasonlítani. Hol van Shontelle stílusa? Tudja vajon, egyáltalán, hogy mit akar? Persze a sikeren kívül? Előbb ezt kellene tisztáznia magában, és az nem ide való válasz, hogy 'azt, hogy a rádió is játsszon'.

09. Kiss You Up
Kísért minket a töltelék pop dalok szelleme ezen a lemezen. Merthogy ez is olyan elrémisztő. Ráadásul olyan kis amatőrnek is hangzik a dal. Legalább ha már pop dalokat másolnak, tegyék azt jól, akkor talán az emberek még azt is elnézik, hogy másolva van. És ez így is van!

10. T-Shirt (Radio Killa Remix)" (featuring The-Dream)   
Aszta! A tizedik dal, már bonusz dal! Most mondjam azt, hogy elég is volt 9 dal ebből?
A T-Shirt c. dal The Dream remixje Shontelle első kislemezéhez, ez pedig 2008-ban történt. Az évszámot azért tartom fontosnak, mert nem tudok átnézni afellett, hogy ez a dalszöveg a sokkal korábban kiadott Destiny's Child "T-Shirt" című dal másolata. Ez elég gáz, véleményem szerint.
Egyébként azon kívül, hogy The Dream egy picit változtatott a kísérő zenén, és beszállt egy kicsit a maga stílusában történő énekléssel, na, ezeken kívül nekem nem tűnik fel változtatás. Szinte ugyanaz a dal, mint volt, amit aztán erre a lemezre is ráerőltettek, mert már, amikor két évvel ezelőtt kijött se érdekelt senkit. Nem olyan rossz szám, de tekintve a másolást, inkább tagadnák le, nem hogy újra kiadják! Ebben a verzióban komolyan többet játszották volna a rádiók? Megmondom én azt, hogy nem kell azért mindig mindent a rádiókra fogni! Nem olyan hű de nagy dal ez, a közönség szerintem nem hal bele, ha ez kimarad az életéből.

Én úgy vagyok az énekesnővel, hogy legbelül nagyon szurkolok neki, de nálam nem bizonyított ezzel az anyaggal semmit. Csupán csak annyit, hogy képes eldobni az urban zenét, hogy több hallgatót szerezzen, de azt sem sikerült bebizonyítania, hogy a pophoz legalább passzolna. Az tiszta, hogy rádió barát dalokat szeretett volna ezúttal, de gyenge kis pop-másolatok születtek ebből az elhatározásból. Hiába dolgozott annyi emberrel együtt. Ja, azt pedig még meg akartam jegyezni, hogy annak ellenére, hogy  dalszövegíróként is legalább annyira emlegeti önmagát, mint énekesnőként, nem sokat firkantott ehez a lemezhez, pedig ilyeneket aztán szinte bárki tud. Shontelle-nek viszont nem jósolok nagyobb sikereket az eddigieknél. Viszont állítólag kapott egy kis szerepet Rihanna "Loud" című, közelgő nagylemezén, úgy több emberhez eljuthat.

Vannak hatásosabb, kiemelkedőbb dalok a 'No Gravity'-n, de még azok se olyan hatalmasra törő alkotások. Számomra még mindig az első két kislemez dal (Impossible, Perfect Nightmare) tűnik legerősebbnek ebből a szempontból. Pop-falóknak azonban könnyű szívvel ajánlhatom az albumot.

Értékelés: 6/10 HOT! "Pop-falóknak"

Linkek:  Wikipedia - No Gravity (Shontelle album), Shontelle Fansite, Shontelle hivatalos honlap