Toni Braxton: Pulse

Előadó: Toni Braxton
Album: Pulse
Megjelenés: 2010.05.04.
Műfaj: Pop, dance-pop, R&B
Kiadó: Atlantic

1. Yesterday
2. Make My Heart
3. Hands Tied
4. Woman
5. If I Have To Wait
6. Lookin’ At Me
7. Wardrobe
8. Hero
9. No Way
10. Pulse
11. Why Won’t You Love Me

Tegyük fel azt a kérdést, hogy mit vártunk el Toni Braxtontól? Tekintve korábbi slágereit, nehezen tudtam eldönteni, hogy most egy pop, vagy inkább r&b anyagot várunk. Mindig is ugrált a kettő között, és az elmúlt évtizedekben ez többnyire csak sikerhez vezetett.

Aztán az első kislemez dal megjelenésével fényderült arra, hogy igazából maga Toni Braxton is e kérdést küzdötte magában. Ezért úgy döntöttek a "So Yesterday" című dal két verzióban készül el, két videó klippel. Az egyik verzió a klasszikus r&b fűszerezést, a másik pedig a tipikus pop ízesítést kapta meg. A pop dal jelent meg az eredeti albumon, az r&b megmaradt az iTunes vásárlóinak. A pop verzió klipje valamelyest jobb vágást kapott, vendég 'színészeket' (Brooke Hogan, Shannon Brown, Ron Artest) is bevonva a történetbe. Habár van egy-két jelenet, amit igazán kihagyhattak volna, például nem tudom kinek tetszett a fekete parókás Toni Braxton... Mint dal, a "So Yesterday" r&b (Trey Sonz-szal) és pop verzióban is, az gondolom elfogadhatóra kerekedett ki. Zenei közhellyel illethető mindkét változat, de ugyanúgy mindegyikről elmondható, hogy kellemes és elfogadható dalocskák lettek. Semmivel nem mutat tovább Toni Braxton eddigi munkásságán. És ez aztán az egész albumra is rápecsételhető.

A következő két kislemez a track listán is követi az első kiadott dalt. Majd aztán a Woman című dalból is videó klip készült.

Szóval a "Make My Heart". Istenem, mennyire sajnáltam a nőt, amikor ez a videó megjelent és több blog is azzal a címmel adott hírt az új klipről, hogy "Nézzétek, mit tett Beyoncé Toni Braxtonnal!". Pedig volt benne igazság. Kicsit lehet tényleg nevetségessé tette magát az erőlködéssel, de ezt nem csak erre a klipre érthetjük. Nem sokat változtatott külső megjelenésén, de amin változtatott az sem áll jól neki. Tényleg az szúr szemet, hogy úgy ugrál ebben a klipben, ahogy a fiatalok fütyülnek. De valamikor ő fütyülte azt a dalt, tegyük hozzá! Kis egyéniség nem ártott volna új lemezéhez, legalább a megjelenésében. Mert jelenleg tényleg a majmolás köszönt vissza. A videó klip egyébként szerintem nem lett rossz, piros pont a rengeteg színért, a néhol feltűnő komolytalan jelenetekért, na meg a dalról se feledkezzünk meg, mert igen poposra sikerült. Úgy gondolom, ha egy vékonyka r&b vagy hip-hop vonalat húztak volna a dalba zeneileg, könnyebb lett volna megfogni vele az embereket.

A "Hands Tied" egy csöppnyivel több r&b eszközt használt fel. Középtempójú, vasárnapi délutánok nyugalmához párosítható dallamvilágot teremtettek neki. Engem viszont néha irritál a folyamatos ismételgetés szövegben, illetve dallamban. A videó klip extrája csak a szép mozgó képekben rejlik. Mintha egy fotózás videó anyagával dolgoztak volna.

Az előbb említett két dal együtt jelent meg, de sajnos egyik dal sem kapott olyan hatalmas teret, hogy nagyra nőhessenek meg. Ennyi dal között, amelyek aztán még jobban is meg tudják mozgatni az embereket, tényleg komolyan gondolták, hogy ez a két Toni Braxton dal borít majd mindent? Szerintem ezt még maguk a készítők sem várták el.

A "Woman" videó klipjéről talán említést sem érdemes tenni, valahogy így történhetett meg az, hogy júliusban jelent meg, de nem nagyon foglalkozott vele senki sem a világhálón. Nem rémlik, hogy bármely blogon, vagy honlapon hallottam volna a megjelenéséről. Így most akartam megnézni először, de talán egy percig sem jutottam el, annyira unalmas. Egy újabb frizura, amellyel a tini sztárokat majmolja, egy helyszín és ennyi. Örülök, hogy túljutottunk a videó klipeken. A "Woman" szintén képviseli a nyugodt, érett és megfontolt hangulatot. Ahogyan a közhelyeket is újból isteníti. Tipikus pop dal, a régi klasszikus formában, de azt aztán nem várhatjuk el a Toni Braxtontól, hogy teljesen hátat fordítson zenei múltjának. Egyszóval rendben van így ez a dal. A szövege legalább annyira érett, mint Toni Braxton hangja, tehetsége, és tegyük hozzá, a kora is. Nem leírni szándékozom, hanem inkább azt szeretném kihangsúlyozni, hogy úgy érzem ez az anyag nem a tizenéveseknek készült, nem feltétlenül a szövegek miatt, inkább a dalokat tekintve. Ebből az a következtetés is levonható, hogy Toni Braxtonnak esze ágában nem volt új rajongókat toborozni, ő is, mint sok sorstársa, bőven meg van elégedve azokkal, akik az ő slágerei idejében voltak fiatalabbak. Hogy mivel lehetne másabb, ha a tizenéveseket is megcélozta volna ezzel az albummal? Több lenne a gyors tempójú dal, és fontosabb lenne, hogy top listás dal szülessen, mint az, hogy értékelhető vokál produkciót mutasson fel. Csak mind ennek a hátránya, hogy esetenként ezek a dalok untató hatást válthatnak ki.

Az "If I Have To Wait" és a "Wardrobe" című dalok is a már évtizedek óta megszokott pop ritmust veszik fel, a pop vokállal, refrénekkel stb. Habár a "Wardrobe" kicsit pattogósabb, nagyon jó helyet választottak a "Lookin' At Me" című dalnak, a kettő közé. Emlékszem, egy interjút néztem Toni Braxtonnal, amiben az új albumával kapcsolatban igen büszke volt magára Toni, hogy a mostani albumán több mint egy, azaz már majdnem félig kereken kettő darab club érzetű dal is fellehető a "Pulse"-on. Hát, gratulálunk! :) De ezzel aztán nem fogja feldobni a napunkat, csak max 6-7 percünket. Nem tudom, sokan miért sajnálják tőlünk ennyire az ütemesebb dalokat!

Azért ettől a "Lookin' At Me"-től sem esek hanyatt! Nem rossz, de lépegetve a számok között csak ezt tudom magamban ismételgetni. De kérdem én, nem inkább jónak kéne lennie, vagy fantasztikusnak, hátborzongatóan élvezhetőnek? Lehetséges, hogy Toni Braxton is csak el van kényelmesedve, hogy nagyon nem kell erőlködnie, egy újabb sok számjegyű fizetéséért. És ha ez tényleg így van, az szomorú.

A "Hero" is egy olyan dal, amit popnak terveztek, aztán bele dobáltak egy-két r&b zenékben használatos efektet, aztán nagyon meg voltak elégedve magukkal. Egyébként nem rossz, nem rossz ez sem. Talán akkor sem túlzok, ha azt mondom, hogy jó dal ez. Az albumról egyébként nem nagyon magaslik ki egy dal sem! Inkább egymásba folynak, mert, ahogy azt már említettem nagyjából ugyanazt a hangulatvilágot örökölték mindannyian. Nyugodt, kellemes, poptól zsúfolt közép tempójú dalok.

Ha azt keresnénk hány "Hero" című szám létezik, jó nagy számot kapnánk arra is, biztosan. De kit izgat az, hogy mi a dalok címe? Igazából, abból a szempontból lényeges csupán, hogy ha csak arra van lehetőségünk, hogy a track listát mazsolázzuk végig a szemünkkel, nem biztos, hogy ezek a címek, bárkit is arra késztetnének, hogy minden áron meghallgathassa az album valamelyik dalát is. Arról nem is beszélve, hogy nagyon árulkodóak az ilyen közhelyes címek, mert egyenest beköpik a dalszövegírót, hogy baromira nem gyártott olyat, amit azelőtt más még nem tett volna le zenészek elé.

Az " If I Have To Wait" és a "Wardrobe" track-ek hasonlóságát is az mutatta, hogy gitár pengetéssel lettek megspékelve. A "No Way" is egy hasonló dal, csak a gitár dominánsabb szerephez jut, így még poposabb dal születik. Ez a dal engem már első hallgatásra megfogott, nekem kedvencem az albumról. Nagyon pop, szintén a klasszikus pop. Lassú dal, romantikus elemek sorozatával.

A címadó dal egy lassú, újfent a régi pop albumok klasszikusaihoz visszanyúló ballada. Habár a "Pulse" cím a 'pulzus, lüktetés' szavakat takarják, elég ironikus ez az albummal szemben. Mert az album messze nem egy lüktető zenei egyveleg.

A "Why You Won't Love Me" áll a sorvégén. Ebben a dalban az a jó, hogy itt végre az is feltűnik, hogy mennyire tehetséges az előadónk. A baj az, hogy meglehet unni a hangokat is. Ha már az ötszázadik albumon hallgatunk egyet, már ezer éve, akkor igen. Akármilyen szép is az. Már nem hallasz ki belőle új dolgokat, és egy idő után beleolvad a zenébe. Fel sem tűnik. Ezért lehet sikeresebb egy előadó hosszabb ideig a zenében, ha nem a hangjától, hanem inkább a dalaitól várja a sikert.

Az album amúgy első is volt az amerikai R&B/Hip-Hop albumok listáján, de nem tudom ki volt az az elvetemült, aki szerint ez az album R&B és Hip-Hop műfaj alá sorolható... Az max régen volt. Nem hiszem, hogy meghallgatta emberünk az albumot.

Ami még kimaradt, megemlíteném, hogy igazat adok azoknak, akik a "So Yesterday" elején Beyoncé "Halo" című dalának vonásait ismerik fel. Azt is megemlíteném, hogy a sorozatos kiszivárgások miatt, az albumra eredetileg tervezett dalokat kidobálták. Vajon hasonló anyag sült volna ki belőle, akkor is, ha ez nem történik meg?

Tizenegy dal után tér véget az album. És természetesen kismillióféle verzióban adták ki, összesen közel még egyszer ennyi dalt szórva az egyes kiadásokra.

Úgy látom messze áll ez az album a 2005-üs "Libra"-tól. Ahogy ott végigkövethető volt az erős R&B vonal, úgy most a "Pulse" dalaiban a soft-pop vonal sem siklik ki egy percre sem. Kérdés, hogy ki-melyik műfajnak a nagyobb rajongója. Nem tudom milyen indítatásból ment el Toni Braxton ennyire popba, talán csak nem tudta mihez nyúljon, vagy általánosabb művet akart készíteni. Én újból azt mondom, az album tökéletesen megfelel egy vasárnap délutáni pihengetéshez. Egy kis gyengéd simogatás a füleknek. Nincs benne dráma, vagy nagyobb erejű "lüktetés". Csak, ahogy azt már írtam, annak a veszélye áll fent, hogy egyesek talán elalszanak rajta. A pop ilyen mértékű alkalmazásával azért nincs probléma, mert tudták mit kell tenni, hogyan kell újra gyártani néhányat, a megszokott pop műfajhoz. Azonban még mindig nem jelentem ki, hogy az album rossz. Nem az. Csak felpörgetni nem fog, az biztos. Azt nem tudom feldolgozni, hogy ha ennyire pop, akkor miért nem kapott 1-2 vezető, kislemezre rakható, ritmusos gyors dalt. Vagy ez akart lenni a "Make My Heart", ami sajnos leszerepelt.

Értékelés: 6/10 HOT! "Vasárnapi pihenésekhez."