Britney Spears: Femme Fatale

Előadó: Britney Spears
Album: Femme Fatale
Megjelenés: 2011.03.25.
Műfaj: Pop, dance-pop, electropop

1. Till The World Ends
2. Hold It Against Me
3. Inside Out
4. I Wanna Go
5. How I Roll
6. (Drop Dead) Beautiful featuring Sabi
7. Seal It With A Kiss
8. Big Fat Bass featuring will.i.am
9. Trouble For Me
10. Trip To Your Heart
11. Gasoline
12. Criminal

Deluxe Edition
13. Up N’ Down
14. He About To Lose Me
15. Selfish
16. Don’t Keep Me Waiting

Tizenkét évvel ezelőtt jelent meg első albuma. Tizenkét éve gyakorlatilag a nyilvánosság előtt zajlik az élete, tizenkét éve halmozza a sikereket. Tizenkét éve falja a sajtó, tizenkét éve vesznek bármit, amire rá lett nyomtatva a neve. Így tehát lehet sajnálni, meg nagyon nem sajnálni is. Nehéz ismertetőt írni egy olyan előadóról, akit szinte az egész világ ismer, ezért inkább más vizekre eveznék.

Britney-ről elmondható, hogy volt idő, amikor nagyon élvezte a munkáját, és volt idő, amikor nagyon nem. Én azt a kérdést szoktam még feltenni, hogy vajon volt-e olyan dolog a karrierjében, amit azért tett, mert ő akarta, nem pedig mások? Most azt merem mondani, hogy 7. stúdióalbumát, a "Famme Fatale"-t mindenki akarta, kivéve maga Britney Spears nem. Ez keservesen hangzik, de ha valaki, ő aztán tankönyvi példa arra az előadóra, akit a kiadóval kötött szerződések láncolnak le. Rengetegen keresnek nagyon sokat azon, ha ő új albumot csinál. Még azon is rengetegen keresnek, ha csak kilép a házból. Igazából ez az egyetlen oka annak, hogy még nem került a kukába. Miközben jó régen volt már az a Britney, aki szívvel-lélekkel, mosollyal az arcán táncolt a színpadon és aki össze-vissza vihorászott a róla készült felvételeken. Én még emlékszer arra Britney-re, most már ez nagyon ritka.


Én inkább szeretem őt, és én inkább sajnálom őt, mint ellenkezőleg. Annak ellenére, hogy tizenkét év után, még mindig tud olyan pop dalt szolgáltatni, amit nem esik nehezemre megkedvelni, én még is azt kívánom, bár visszavonult volna már évekkel ezelőtt! Jobb lenne csak a régi Britney-re emlékezni.

Szóval, íme a hetedik stúdióalbum, a "Femme Fatale". Nem kellett törniük a fejüket semmiféle külső stílusváltáson, mivel maga a név is eladja magát. A borítóhoz készített képek akár évekkel ezelőtt is készülhettek volna. A zene hangzására viszont muszáj volt odafigyelni, hiszen hirtelen sok minden változik a zenében, ha kerekednek az évszámok. De ez sem vehetett igénybe túl sok energiát, hiszen a helyzet szinte adta magát. Britney zenében divatot sosem teremtett. Most is kézenfekvő volt, mihez fognak hozzá nyúlni. Ez pedig a dance-pop és az electro-pop, és most főként az utóbbiba ugrottak egy jó nagy fejest. Számomra pedig kérdéses, hogy ez mennyire sikerült kellemesre. Első hallgatás után, erős kétségeim voltak afelől, hogy megfelelően alkalmazták-e ezen az albumon az elektro-pop hangzást. Ennek az albumnak pop albumnak kell lennie, és vajon elég poposra tudták-e gyúrni itt az electro-t a közönsége számára? Első hallgatásra kimondottan zavaró volt ez a sok tördelés a dalokban.

01. Till The World Ends
A második kislemezdal szerintem ütősebb, mint az első volt, és képes vezetni az egész albumot. Kesha volt az egyik dalszövegírója, de aztán a videó klippel kapcsolatban is voltak érdekességei. Ugyanis az első klip táncjeleneteinek vérszegénysége miatt ebbe már "kaszkadőrt" is alkalmaztak, aki Britney helyett táncolt. Csak hogy ez egyből a megjelenése után kiderült, ami megint csak nem vetett túl jó fényt az énekesnőre. Véleményem szerint viszont ez a dal klip nélkül is megállja a helyét, már nem érdemes Britney klipeket meg fellépéseket nézegetni, ennyi.

02. Hold It Agaist Me
Az első klipet valami nagyon különlegesnek és újnak szánták. De szerintem nem érték el teljesen azt a hatást, amit ki akartak váltani. Nem hiszem, hogy elhitették a nagy tömeggel, hogy most már minden más, mint azelőtt volt. Nekem kimondottan bugyutának tűnik az egész klip. A dalt is halvány tucat-dalnak érzem, de bizonyára sok az ellenvélemény.

03. Inside Out
Rettentően nyers electro hangzásba zuhanunk. Nem esne rosszul, ha néha csökkentenének egy kicsit ezen a harci zajon. Viszont a felépítését tekintve erőteljesen pop, ezáltal pedig nem élvezhetetlen. Egy intro dalra emlékeztet, mégis harmadikként szerepel. Én a szövege miatt is inkább első track-nek raktam volna. Ez persze sokat nem számít, de egy szépen összeállított track lista nyomhat egyet az összhatáson pozitív irányba.

04. I Wanna Go
Elég csak a negyedik számig eljutni, ha az ember azt szeretné megtudni, mire számíthat ettől az albumtól. Mármint ezt úgy értem, valahol itt kezdődik el az úgy nevezet "önmagunk ismétlése" nyavalya. A szám dallamossá válik, slágeressé is, azonban egész egyszerűen leírható azzal, hogy korábbi nagy dance slágerek koppintása, akár csak a "Hol It Against Me". Hozzátesznek egy kis electro Britney-t aztán készen is van. De ha Britney előző 6 albumára gondolok, ezek a lépések mindig is nyomon követhetőek voltak, csak a zenei divat változott. Mindezek felett szemet hunyva viszont azt mondanám, ez egy igazán élvezhető, jó szám az albumról, a dal producere készítette a "3" és írta az "If You Seek Amy" slágereket is. Shellback mellett ott van Max Martin neve is, aki az első két kislemezt is készítette. Max Martin és Dr. Luke felelősek a legtöbb dalért a lemezen. Igazából ezen tények ismerete megmagyarázza az ismétlést, amiről az elején beszéltem.

05. How I Roll
Mintha egy robot születésének lennénk fültanúi az első másodpercekben. Vagy én nem is tudom, mihez hasonlítsam... A lényeg, hogy iszonyat fura, és inkább negatív értelemben furcsa, és az egész dal az. Igazából mi akart ez lenni? Az utolsó betéttel, már végképp úgy érzem magamat, mintha egy béna videó játék főcímdalát hallgatnám. Én ezt a dalt úgy dobtam volna a szemétbe, ahogy van. Ez a szám már-már egész egyszerűen röhejes, még ha a vokál ad is egy szép dallamot ehhez a nyers alaphoz, nagyon primitív munka ez.

06. (Drob Dead) Beautiful feat. Sabi
Ennek a dalnak is csináltak egy kis felhajtást, még a megjelenése előtt. A dalszerzők közt van a sztár dalszerző Ester Dean is, a dalban pedig közreműködik a nagyszerű Sabi is, aki annyira nagyszerűen tudja Kesha lenyűgözően tehetséges auto-tune produkcióit utánozni, hogy bizonyára jövőre egy Grammy díjat is hozzávágnak majd. Én még soha nem hallottam azelőtt a rapper hölgyről, de sok mindent még keresve se nagyon találni róla. Persze csak ha leszámítjuk azt a tömérdeknyi cikket, amiben Britney dala után Sabi rap tehetségét kérdőjelezik meg. Ez nem rap, szögezzük le! Érdekes történet lehet az, hogyan kerülhetett bele ő ebbe a dalba. De nem miatta csalódás ez a dal. Szerintem ez a dal messze sem olyan jó, mint amilyennek beharangozták a megjelenés előtt. De slágeres, erős ütemekkel bír, és az előző dal után még becsülni is megtanultam.

07. Seal It With A Kiss
Azért azt érezni mindegyik dalban, hogy a készítőknek azért van fogalmuk arról, mit kell csinálni egy pop számban. Szinte minden dalban vannak megkapó részek, csak az a baj, hogy ezeket erőteljesen elnyomja ez a túl tömény, nehéz, és zavaró electro. Tehát ez is megkapó, de talán egy kicsit kevesebb electro-val jobb lehetne. Nálam azért most zuhantak egyet ezek a neves producerek lefelé. Igazából azokról szól egy Britney album, akik megnyerik pályázatukkal az albumon való részvételt. A producerekről és a dalírókról, akik aztán dicsekedhetnek, milyen jól elkelt albumon van rajta a nevük. Most valahogy viszont úgy érzem, visszaesett a minőség, ha az egész albumra tekintek.

08. Big Fat Bass feat. Will.I.Am.
Will.I.Am. dalát hallhatjuk. Ezt a dalt is nagyon kellett szeretni, még mielőtt megjelent volna. Valójában ez egy nagy zsíros basszussal kitöltött üres tér. A beérkező betétek viszont igazán élvezetessé teszik, persze mintha a nagy részét már hallottam volna korábbi dance dalokban, de lehet, csak összezavarnak a műfaji sajátosságok. Egyébként energikus, és végre megfelelően lüktet is.

09. Trouble For Me
Mintha ez is csak egy lenne a sok közül. Mindent elmondtam már szerintem az előzőekben, nem tudnék újat mondani róla, mert maga a dal sem nyújt sok újat.

10. Trip To Your Heart
A dance hatás azért jobban tetszik az albumon, mint az electro oldal! Ez a refrén kimondottan jól sikerült! Zenében nincs sok egyénisége, de a refrén elragadott. Mintha szavakban is gazdagabb lenne, mint társai. Lelőném most a poént azzal, hogy utolsónak kerültek fel a legjobb dalok az albumra. Nekem ez a dal eljutott a szívemig!

11. Gasoline
Így a végére visszatérünk a korábbról való, már jól megszokott pophoz. A "Gasoline" szépen összevágott pop sláger, kevesebb ráhatással az electro-ból. Ahogy az, több dalon is segíthetett volna.

12. Criminal
Az utolsó dal kicsit furcsa lehet, mert nagyon kiugrik a többi dal közül. Például olyan létező hangszerek vannak benne, mint a fuvola, meg a gitár, aztán a versszakok több sorosak, a dalszövegnek pedig még története is van. És lehet, hogy az is megrázó lehet, hogy több köze van a klasszikus pop zenéhez, mint bármi másnak ezen az albumon. Mintha a korábbi pop zene rekviemét hallgatnám. Története szerint Britney szerelmes egy gyilkosba. És az az érdekes az egészben, hogy ez a dal is Martin és Shellback neveihez fűződik, mintha ezzel azt üzennék, tudnak ők ilyet is, csak nem akarnak. Azzal egyetértek, hogy tovább kell lépni a zenében, de muszáj végleg búcsút vennünk az ilyen régi jó daloktól?

Az extra kiadás is tartogat némi meglepetést. Például a "He's About To Lose Me"-ben hallhatjuk kicsit Britney hangját auto-tune nélkül, a másik Darkchild által készített dal, a "Don't Keep Me Waiting" pedig kapott egy kis rock hatást. A "Up N' Down" erőteljes dal az album készítőitől, a "Selfish"-nek viszont a StarGate volt a producere, és Ester Dean írta. A japán verzión szereplő "Scary" dalszövegét pedig főszerzőként maga Britney jegyzi! Ez pedig nagyon ritkán fordul elő. A "Femme Fatale"-on egyáltalán nem volt rá példa.

Pont fele-fele arányban vannak a jobb, és a kevésbé jó dalok a lemezen. Kiemelném a "Till the World Ends", az "I Wanna Go", a "Big Fat Bass", a "Trip To Your Heart", a "Gasoline", és a "Criminal" dalokat, de hanyagoltam volna a "How I Roll" féle elektronikus zenétől túlfűtött mozzanatokat, ahogy a "Trouble For Me" szintű, halvány számokat se biztos, hogy nagyon hiányolnánk az albumról. Ami jó lett, az viszont nagyon jó lett! De sajnos nem lett olyan klassz és hibátlan pop album, ahogy azt szerettük volna.

6/10 HOT!

Hivatkozások: wikipedia/Britney Spears "Femme Fatale" album