Előadó: Lady Gaga
Album: The Fame Monster
Megjelenés: 2009.11.18.
Műfaj: Pop, electro, dance
Kiadó: Interscope
1. Bad Romance
2. Alejandro
3. Monster
4. Speechless
5. Dance In The Dark
6. Telephone featuring Beyoncé
7. So Happy I Could Die
8. Teeth
Album: The Fame Monster
Megjelenés: 2009.11.18.
Műfaj: Pop, electro, dance
Kiadó: Interscope
1. Bad Romance
2. Alejandro
3. Monster
4. Speechless
5. Dance In The Dark
6. Telephone featuring Beyoncé
7. So Happy I Could Die
8. Teeth
Amikor először hallottam a The Fame újra kiadásáról, egy pár számos extrával, arra gondoltam, hogy ennek a döntésnek két oka lehet. Az egyik, hogy Lady Gaga baromira fél a hatalmas sikerek utáni csúfos bukástól. Mert, lehet hogy az első albumával, mindenki istenítette, de ha a következőt nem sikerül úgy eltalálniuk, akkor hamar el is felejtik. Ezért inkább ezzel a fantasztikus döntéssel húzzák még az időt, és a The Fame árnyékában megjelentetnek néhány új dalocskát, ami ha bejön, bejön, ha nem, akkor az sem baj, hiszen mondhatják azt, hogy ’ez csak egy kis bónusz volt a rajongóknak’. A másik ok meg az lehet, hogy még több pénzt ki tudnak húzni a szerencsétlen, kiéhezett rajongókból, akik lassan kezdenek fanatikussá válni. Legalábbis eléggé azok ahhoz, hogy fülükig érjen a szájuk néhány új dalocska miatt is.
Ezért igazán meglepődtem, amikor Lady Gaga (állítólag) azt nyilatkozta, hogy egy újrakiadás nem lenne fair a rajongókkal szemben, ezért inkább új albumként kezelik majd, az így is csak 8 számból álló valamit, nevezzük akkor mi is albumnak. Ami igazán szimpatikus döntés volt tőle. De azért a kiadóval is egyezkedett, ugyanis ők csak egy-két új számot akartak a deluxe-hoz, de végül abban maradtak, hogy lesz 8, és háromféleképpen is kiadják az albumot, és akkor a káposzta is megmarad, és a kecske is jól lakik.
Én akkor sem vagyok kibékülve azzal, hogy 8 szám már egy album. Már a 11-12 számos albumok is igencsak csípik a szememet, mert basszus, az alatt a nyamvadt 11x3 perc alatt az ember még a takarítással sem végez, és tehet fel egy új lemezt :) Én csak Madonnára emlékszek, akinek talán 8 számból állt egy albuma, de az meg jó néhány évvel, évtizeddel korábban volt. Legyen, csak ne szokjanak erre rá mások is!
Érdekes volt olvasgatnom, az interjúkat vele az új albumról. Azt mondta, hogy a dalokat az elmúlt két évben írta, azokról a „szörnyekről”, amikkel ez idő alatt találkozott, és mindegyik egy-egy különböző számot kapott az albumon. Az egyik a szex szörnytől való félelméről, a másik az alkoholtól, a szerelemtől, a haláltól, a magánytól és a többi. Mindezt azután olvastam, hogy már meghallgattam néhányszor az új albumot, és igen csak meglepődtem, hogy hát ezek közül nekem egy se tűnt fel. De hát végül is a pop dalszövegek azért olyan művésziek, mert művészien bele tudják magyarázni a nem létezőt is, úgy hogy az aztán életre is kel… Kicsit túl negatív hangulatomban vagyok, úgyhogy talán ezt majd kompenzálom a számok véleményezésénél… :)
Érdekes volt olvasgatnom, az interjúkat vele az új albumról. Azt mondta, hogy a dalokat az elmúlt két évben írta, azokról a „szörnyekről”, amikkel ez idő alatt találkozott, és mindegyik egy-egy különböző számot kapott az albumon. Az egyik a szex szörnytől való félelméről, a másik az alkoholtól, a szerelemtől, a haláltól, a magánytól és a többi. Mindezt azután olvastam, hogy már meghallgattam néhányszor az új albumot, és igen csak meglepődtem, hogy hát ezek közül nekem egy se tűnt fel. De hát végül is a pop dalszövegek azért olyan művésziek, mert művészien bele tudják magyarázni a nem létezőt is, úgy hogy az aztán életre is kel… Kicsit túl negatív hangulatomban vagyok, úgyhogy talán ezt majd kompenzálom a számok véleményezésénél… :)
1. Bad Romance
Poker Face Part 2. Nem is értem, miért nem ezt a címet kapta… Na, de jó volt az a dal, nincs semmi baj azzal, hogy még kapunk egy kicsit abból a szeretnivaló pop hangzásból. Én nagyon szívlelem ezt a dalt, olyannyira, hogy már most nagyon félek tőle, hogy nemsokára megunom. És mire ez bekövetkezik, elkezdik játszani mindenütt, és még vagy félévig ezt kell majd hallgatnom mindenhol, amíg a zenei szerkesztők rá nem döbbenek, hogy amíg ők rongyosra játszatták a dalt, az alatt 2-3 új, másik kislemezt kiadott már az előadó. (Amikor még ezt a részt írtam, még nem játszották.)
Lady Gaga igen csak agyafúrt, és rádöbbent arra, hogy a pop számokat, amik általában ugyanazt a 100 szót ismételgetik az angol nyelvből, azzal lehet igazán feldobni, ha beletesznek egy-két nem létező, vagy igen csak ritkán használt, érdekesen csengő szót, mondjuk az átkötésbe. Ez megjelent már a Just Dance-ben és a Poker Face-ben is, de más előadóknál is alkalmazták már nem egyszer, az is lehet, hogy nem is Lady Gaga volt ilyen ügyi, hanem a producerek, csak abból gondolom, mert hogy Lady Gaga általában maga írja a szövegeit. Engem is a hook fogott meg, na meg az erős dob alap.
Biztosan meglepő, de a videó előzetesét megnézve, olyan rossz érzéseim lettek, hogy egy jó darabig inkább nem néztem meg a teljes klipet. Nem értem miért vannak oda újabban az emberek ezekért a rémisztő dolgokért. :) De aztán végül is, valamelyik szabad 5 percemben végignéztem nem rég, mert azért furdalt a kíváncsiság mitől annyira jó, ahogyan azt mondják a rajongók. A klip mindenképpen nagyon látványos. És azt is ráfoghatjuk, hogy legalább messze áll a megszokottól. Viszont szerintem iszonyatosan gagyi, olyannyira, hogy már egyszerűen jó. Azok a mozifilmek jutottak róla eszembe, amikben a zeneipart próbálják meg bemutatni, hihetetlenül leegyszerűsített formában. Azokban szoktak olyanok lenni, hogy mindenféle bugyuta ruhákba belegyömöszölik a kis pop énekesnőket, kifestik őket, beindítják a kamerát, majd elé lökik őket, hogy valami hülye dalra tátogjanak. De tudjuk, hogy ez az extrém divat őrület Gaga-tól származik, legalábbis van olyan erős személyisége, hogy elhiggyük, hogy ő dolgozza ki saját image-ét.
Egyébként a videó verzió elejét hallgatva egyből Amanda Lear Give A Bit Of Hmm To Me-je ugrott be (abból a bizonyos édesség reklámból).
2. Alejandro
Az első szám is kicsit a nyarat idézte fel bennem, mondjuk azokat a nyarakat, amikor még elvoltam nyaralni is. :) De leginkább az Alejandro-nak van olyan hangulata, mint a The Fame-ről az Eh, Eh-nek volt.
A dalszöveg egy igen érdekes képet fest egy sztoriról, ami viszont számomra nem egészen körvonalazódott ki a szám végére sem. A végére csak az az egyszerű kis történet maradt meg, hogy a srácnak van csaja, ezért inkább hagyják a keverést. Mindezt kétségbeesett rím vadászattal sikerült átadnia, mégis izgalmas maradt azáltal, hogy az Alejandro név talán a legtöbb nőben egy forró spanyol/nyári flört képét igézi meg.
A szám egy kellemes pop dal. Az egyik legjobb az albumról!
3. Monster
A The Fame Monster-t hallgatva állandóan az jár a fejemben, amit egy blog-on olvastam róla, az album kritikában. A srác kicsit se elfogultan, azt hangoztatta, hogy annyira jó az album, hogy akár az összes számból kislemez dal lehetne. Azért én nem teljesen értek vele egyet, mert például a Monster-t nem dobnám ki kislemezen. Szerintem nem olyan erős dal. Legfeljebb valamilyen disco remixben. Ez is ígéretesen indul, de aztán csak olyan limonádé dal lesz belőle.
4. Speechless
Szeretem, amikor a szótlanságról írnak dalt. :) Na, de a szám igen komoly, mind hangzásban, mind inspirációban, ugyanis a dalt Lady Gaga édesapjához írta. Akiről nemrég azt olvastam, hogy egy komolyabb műtéten kellett átesnie, és a lánya nagyon aggódott érte. Így olvasva a szöveget sokkalta mélyebb. Amúgy sem lenne olyan rossz, de azért néhány sor így nyer igazán értelmet.
Ez az egyetlen lassú dal a 8 szám közül. Követi a The Fame lassú dalainak formáját, különösen a Brown Eyes-ét. Csak így, egyedülálló lassú számként a The Fame Monster-ről állja meg a helyét, mert túlságosan is hasonlít az előbb említett dalra. Azért nagyon kíváncsi leszek Lady Gaga igazi következő albumára. Vajon zeneileg ugyanígy másolja majd saját magát, vagy ezzel a nagy rituáléval kívánja tényleg lezárni ezeket a dalokat, hogy legközelebb egy teljesen új fejezetet nyithasson meg?
5. Dance In The Dark
A téma izgalmas. Mintha Lady Gaga (is) kihasználna minden egyes trükköt, amit tud, hogy érdekes maradjon, és hogy ne csökkenjen az emberek érdeklődése iránta. Ezt csinálja az albumon is. Most a dalszöveg érdekes metaforájával köti le a figyelmet: „A sötétben táncolni”. A dal olyan nőkről szól, akiknek a barátjuk csak lerombolják az önbizalmukat. A különböző nevek felsorolásával pedig nyilvánvalóvá akarja tenni, hogy nem olyan szokatlan ez az eset, sokan mennek át ilyenen. Ha nagyon belemélyedünk a ’verselemzésbe’. :)
A dal refrénjét újból úgy énekli, amihez a fülünk már rendesen hozzászokott más dalokból, így nagyon könnyen befogadjuk.
6. Telephone featuring Beyoncé
Az első egy-két hallgatás után nem maradt meg bennem semmi sem a dalból. Ami kicsit megijesztett, merthogy ez lenne az a hatalmas nagy dobás, így hogy lesz ebből sláger? De aztán többszöri hallgatásra, úgy látszik megadtam magamat, mert már elkezdett a fejemben járkálni a dallam. Úgyhogy semmi gond, lesz ebből is még rongyosra játszott kislemez.
A szöveg teljesen kapcsolódik a Video Phone című dalhoz (aki nem tudná véletlenül, annak leírom hogy Beyoncé dalról van szó(: ), amiben a srácnak megadja a csajszi a számát, majd jön a Telephone, ami már a következő részről szól, amiben meg már azért nyavajog, mert a srác állandóan hívogatja, ő pedig nem tud tőle ’dance-elni’.
Örültem neki, hogy itt már Gaga annyira nem másolja önmagát, de ez valószínűleg csak a vendég producernek, a mi drága jó Darkchild-unknak köszönhető.
Mindenképpen muszáj Beyoncé-ról is beszélnem. :) Igen fukar volt vele Gaga, talán még fukarabb is, mint Beyoncé volt Gaga-val a Video Phone-ban. Alig kapott néhány sort. Ráadásul valahogy még azt az örömet sem tudta ezalatt megszerezni saját magának, hogy megcsillogtatja nagy terjedelmű ének hangját, és úgymond ’leüvölti’ Gaga-t a vokáljával – ami már-már sikerül is neki, de ilyen kis részletben nem tűnik annyira fel az embernek. Szinte el is veszik a dalban, mégis itt is úgy várom Beyoncé részét, mint a Video Phone-ban Gaga-jét.
Azért nekem hiányoznak a régi, igazi női duettek. Nem azt mondom, hogy fogják egymás kezét, mint Mariah Carey és Whitney Houston, és ringassanak el minket, mert arra azért nem vágyom, főkét nem ettől a párosítástól, de azért jobban esett volna egy olyan duett, amivel nem csak beesnek a studióba, pár perc alatt rögzítik a saját részüket, és átküldik a másiknak, hogy mixeljék bele a dalba. (Kicsit képletesen értve természetesen.)
Ez lesz a következő kislemez az albumról, és már alig várom azt a klipet is (feltéve ha lesz), na meg az eredményt is természetesen, hogy ki kaszál nagyobbat a hatalmas közreműködéssel.
Nagyon tetszenek a végén a telefonközpontos bevágások. A számmal úgy vagyok, mint a Bad Romance-el, már most sajnálom, hogy hamar meg fogom unni.
7. So Happy I Could Die
Csak azt tudom rá mondani, hogy még egy Gaga dal. Én nem jegyeztem meg több hallgatás után sem. Pedig akár lehetett volna jobb is, de úgy vélem a refrénnel lett elszúrva, hogy ilyen kis semmilyen lett. A címből is érdekesebb valamire számítottam. De így is tele van olyan hozzávalókkal, amik már jó sok dalt slágerré tettek, úgyhogy azt nem merném állítani, hogy senkinek nem fog tetszeni vagy tetszik a dal.
8. Teeth
Erről a dalról viszont már egyből tudtam, hogy a kedvencemmé fog válni az albumról. Nem rég áthívtam néhány barátnőmet és ez a dal is fent volt a cd-n, amit beraktam. Amikor a szám elkezdődött, egyből azt mondta rá az egyikük, hogy tökre olyan érzést kelt benne, mintha a bányában menetelnének az emberek… :) Tényleg olyasmi hangzása van, viszont én azelőtt inkább táncoló cowboy asszociáltam.:) A lényeg, a lényeg, hogy pattogós és kiemelkedő dal, így a végére.
Az Alejandro, a Dance In The Dark és a So Happy I Could Die nyíltan képviselik a ’80-as ’90-es évek dance slágereit (ahogy ezt Lady Gaga is megerősítette). Ami elhintve még megtalálható a Monster-ben is, de az a dal mintha már az újabb disco dalok jellemző jegyeit is felvillogtatná. A Bad Romance és a Teeth olyan dalok, amitől aztán tud dübörögni a hangfal, a Telephone pedig ugyanúgy fel tud pörgetni, mint az előbb említett két szám. A Speechless pedig teljesen ki zökkent a bulizós hangulatból és igazán szívhez szóló.
Poker Face Part 2. Nem is értem, miért nem ezt a címet kapta… Na, de jó volt az a dal, nincs semmi baj azzal, hogy még kapunk egy kicsit abból a szeretnivaló pop hangzásból. Én nagyon szívlelem ezt a dalt, olyannyira, hogy már most nagyon félek tőle, hogy nemsokára megunom. És mire ez bekövetkezik, elkezdik játszani mindenütt, és még vagy félévig ezt kell majd hallgatnom mindenhol, amíg a zenei szerkesztők rá nem döbbenek, hogy amíg ők rongyosra játszatták a dalt, az alatt 2-3 új, másik kislemezt kiadott már az előadó. (Amikor még ezt a részt írtam, még nem játszották.)
Lady Gaga igen csak agyafúrt, és rádöbbent arra, hogy a pop számokat, amik általában ugyanazt a 100 szót ismételgetik az angol nyelvből, azzal lehet igazán feldobni, ha beletesznek egy-két nem létező, vagy igen csak ritkán használt, érdekesen csengő szót, mondjuk az átkötésbe. Ez megjelent már a Just Dance-ben és a Poker Face-ben is, de más előadóknál is alkalmazták már nem egyszer, az is lehet, hogy nem is Lady Gaga volt ilyen ügyi, hanem a producerek, csak abból gondolom, mert hogy Lady Gaga általában maga írja a szövegeit. Engem is a hook fogott meg, na meg az erős dob alap.
Biztosan meglepő, de a videó előzetesét megnézve, olyan rossz érzéseim lettek, hogy egy jó darabig inkább nem néztem meg a teljes klipet. Nem értem miért vannak oda újabban az emberek ezekért a rémisztő dolgokért. :) De aztán végül is, valamelyik szabad 5 percemben végignéztem nem rég, mert azért furdalt a kíváncsiság mitől annyira jó, ahogyan azt mondják a rajongók. A klip mindenképpen nagyon látványos. És azt is ráfoghatjuk, hogy legalább messze áll a megszokottól. Viszont szerintem iszonyatosan gagyi, olyannyira, hogy már egyszerűen jó. Azok a mozifilmek jutottak róla eszembe, amikben a zeneipart próbálják meg bemutatni, hihetetlenül leegyszerűsített formában. Azokban szoktak olyanok lenni, hogy mindenféle bugyuta ruhákba belegyömöszölik a kis pop énekesnőket, kifestik őket, beindítják a kamerát, majd elé lökik őket, hogy valami hülye dalra tátogjanak. De tudjuk, hogy ez az extrém divat őrület Gaga-tól származik, legalábbis van olyan erős személyisége, hogy elhiggyük, hogy ő dolgozza ki saját image-ét.
Egyébként a videó verzió elejét hallgatva egyből Amanda Lear Give A Bit Of Hmm To Me-je ugrott be (abból a bizonyos édesség reklámból).
2. Alejandro
Az első szám is kicsit a nyarat idézte fel bennem, mondjuk azokat a nyarakat, amikor még elvoltam nyaralni is. :) De leginkább az Alejandro-nak van olyan hangulata, mint a The Fame-ről az Eh, Eh-nek volt.
A dalszöveg egy igen érdekes képet fest egy sztoriról, ami viszont számomra nem egészen körvonalazódott ki a szám végére sem. A végére csak az az egyszerű kis történet maradt meg, hogy a srácnak van csaja, ezért inkább hagyják a keverést. Mindezt kétségbeesett rím vadászattal sikerült átadnia, mégis izgalmas maradt azáltal, hogy az Alejandro név talán a legtöbb nőben egy forró spanyol/nyári flört képét igézi meg.
A szám egy kellemes pop dal. Az egyik legjobb az albumról!
3. Monster
A The Fame Monster-t hallgatva állandóan az jár a fejemben, amit egy blog-on olvastam róla, az album kritikában. A srác kicsit se elfogultan, azt hangoztatta, hogy annyira jó az album, hogy akár az összes számból kislemez dal lehetne. Azért én nem teljesen értek vele egyet, mert például a Monster-t nem dobnám ki kislemezen. Szerintem nem olyan erős dal. Legfeljebb valamilyen disco remixben. Ez is ígéretesen indul, de aztán csak olyan limonádé dal lesz belőle.
4. Speechless
Szeretem, amikor a szótlanságról írnak dalt. :) Na, de a szám igen komoly, mind hangzásban, mind inspirációban, ugyanis a dalt Lady Gaga édesapjához írta. Akiről nemrég azt olvastam, hogy egy komolyabb műtéten kellett átesnie, és a lánya nagyon aggódott érte. Így olvasva a szöveget sokkalta mélyebb. Amúgy sem lenne olyan rossz, de azért néhány sor így nyer igazán értelmet.
Ez az egyetlen lassú dal a 8 szám közül. Követi a The Fame lassú dalainak formáját, különösen a Brown Eyes-ét. Csak így, egyedülálló lassú számként a The Fame Monster-ről állja meg a helyét, mert túlságosan is hasonlít az előbb említett dalra. Azért nagyon kíváncsi leszek Lady Gaga igazi következő albumára. Vajon zeneileg ugyanígy másolja majd saját magát, vagy ezzel a nagy rituáléval kívánja tényleg lezárni ezeket a dalokat, hogy legközelebb egy teljesen új fejezetet nyithasson meg?
5. Dance In The Dark
A téma izgalmas. Mintha Lady Gaga (is) kihasználna minden egyes trükköt, amit tud, hogy érdekes maradjon, és hogy ne csökkenjen az emberek érdeklődése iránta. Ezt csinálja az albumon is. Most a dalszöveg érdekes metaforájával köti le a figyelmet: „A sötétben táncolni”. A dal olyan nőkről szól, akiknek a barátjuk csak lerombolják az önbizalmukat. A különböző nevek felsorolásával pedig nyilvánvalóvá akarja tenni, hogy nem olyan szokatlan ez az eset, sokan mennek át ilyenen. Ha nagyon belemélyedünk a ’verselemzésbe’. :)
A dal refrénjét újból úgy énekli, amihez a fülünk már rendesen hozzászokott más dalokból, így nagyon könnyen befogadjuk.
6. Telephone featuring Beyoncé
Az első egy-két hallgatás után nem maradt meg bennem semmi sem a dalból. Ami kicsit megijesztett, merthogy ez lenne az a hatalmas nagy dobás, így hogy lesz ebből sláger? De aztán többszöri hallgatásra, úgy látszik megadtam magamat, mert már elkezdett a fejemben járkálni a dallam. Úgyhogy semmi gond, lesz ebből is még rongyosra játszott kislemez.
A szöveg teljesen kapcsolódik a Video Phone című dalhoz (aki nem tudná véletlenül, annak leírom hogy Beyoncé dalról van szó(: ), amiben a srácnak megadja a csajszi a számát, majd jön a Telephone, ami már a következő részről szól, amiben meg már azért nyavajog, mert a srác állandóan hívogatja, ő pedig nem tud tőle ’dance-elni’.
Örültem neki, hogy itt már Gaga annyira nem másolja önmagát, de ez valószínűleg csak a vendég producernek, a mi drága jó Darkchild-unknak köszönhető.
Mindenképpen muszáj Beyoncé-ról is beszélnem. :) Igen fukar volt vele Gaga, talán még fukarabb is, mint Beyoncé volt Gaga-val a Video Phone-ban. Alig kapott néhány sort. Ráadásul valahogy még azt az örömet sem tudta ezalatt megszerezni saját magának, hogy megcsillogtatja nagy terjedelmű ének hangját, és úgymond ’leüvölti’ Gaga-t a vokáljával – ami már-már sikerül is neki, de ilyen kis részletben nem tűnik annyira fel az embernek. Szinte el is veszik a dalban, mégis itt is úgy várom Beyoncé részét, mint a Video Phone-ban Gaga-jét.
Azért nekem hiányoznak a régi, igazi női duettek. Nem azt mondom, hogy fogják egymás kezét, mint Mariah Carey és Whitney Houston, és ringassanak el minket, mert arra azért nem vágyom, főkét nem ettől a párosítástól, de azért jobban esett volna egy olyan duett, amivel nem csak beesnek a studióba, pár perc alatt rögzítik a saját részüket, és átküldik a másiknak, hogy mixeljék bele a dalba. (Kicsit képletesen értve természetesen.)
Ez lesz a következő kislemez az albumról, és már alig várom azt a klipet is (feltéve ha lesz), na meg az eredményt is természetesen, hogy ki kaszál nagyobbat a hatalmas közreműködéssel.
Nagyon tetszenek a végén a telefonközpontos bevágások. A számmal úgy vagyok, mint a Bad Romance-el, már most sajnálom, hogy hamar meg fogom unni.
7. So Happy I Could Die
Csak azt tudom rá mondani, hogy még egy Gaga dal. Én nem jegyeztem meg több hallgatás után sem. Pedig akár lehetett volna jobb is, de úgy vélem a refrénnel lett elszúrva, hogy ilyen kis semmilyen lett. A címből is érdekesebb valamire számítottam. De így is tele van olyan hozzávalókkal, amik már jó sok dalt slágerré tettek, úgyhogy azt nem merném állítani, hogy senkinek nem fog tetszeni vagy tetszik a dal.
8. Teeth
Erről a dalról viszont már egyből tudtam, hogy a kedvencemmé fog válni az albumról. Nem rég áthívtam néhány barátnőmet és ez a dal is fent volt a cd-n, amit beraktam. Amikor a szám elkezdődött, egyből azt mondta rá az egyikük, hogy tökre olyan érzést kelt benne, mintha a bányában menetelnének az emberek… :) Tényleg olyasmi hangzása van, viszont én azelőtt inkább táncoló cowboy asszociáltam.:) A lényeg, a lényeg, hogy pattogós és kiemelkedő dal, így a végére.
Az Alejandro, a Dance In The Dark és a So Happy I Could Die nyíltan képviselik a ’80-as ’90-es évek dance slágereit (ahogy ezt Lady Gaga is megerősítette). Ami elhintve még megtalálható a Monster-ben is, de az a dal mintha már az újabb disco dalok jellemző jegyeit is felvillogtatná. A Bad Romance és a Teeth olyan dalok, amitől aztán tud dübörögni a hangfal, a Telephone pedig ugyanúgy fel tud pörgetni, mint az előbb említett két szám. A Speechless pedig teljesen ki zökkent a bulizós hangulatból és igazán szívhez szóló.
Viszont tényleg csak a The Fame folytatása. Lady Gaga sokáig nem él meg azon a szinten, ahova eljutott, ha csak ezt tudja nyújtani. Ami most még jó, de előhozakodnék példaként Florida nevével…
Azért nem fair az album, mivel csak 8-an vannak a dalok. Így kevesebb az esély arra, hogy e csöppnyi kis idő alatt untasson, vagy ne tudjon elszórakoztatni minket. Rengeteg előnnyel jár még, például nehezebb mellé nyúlni is. Egy határozott nyolcast adok a kis albumára és várom a megújulást, és az igazi új albumot.
Értékelés: 8/10 HOT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése