Előadó: Alexandra Burke
Album: Overcome
Megjelenés: 2009.10.19.
Műfaj: Pop, R&B
Kiadó: Syco / Epic
01. "Bad Boys" (ft. Flo Rida)
02. "Goodnight Good Morning"
03. "Silence"
04. "All Night Long"
05. "Bury Me"
06. "Broken Heels"
07. "Dumb"
08. "Overcome"
09. "Gotta Go"
10. "You Broke My Heart"
11. "Nothing but the Girl"
12. "They Don't Know
13. "Hallelujah" (UK Bonus Track)
14. "It’s Over" (iTunes UK Bonus Track)
Album: Overcome
Megjelenés: 2009.10.19.
Műfaj: Pop, R&B
Kiadó: Syco / Epic
01. "Bad Boys" (ft. Flo Rida)
02. "Goodnight Good Morning"
03. "Silence"
04. "All Night Long"
05. "Bury Me"
06. "Broken Heels"
07. "Dumb"
08. "Overcome"
09. "Gotta Go"
10. "You Broke My Heart"
11. "Nothing but the Girl"
12. "They Don't Know
13. "Hallelujah" (UK Bonus Track)
14. "It’s Over" (iTunes UK Bonus Track)
Ti tudtátok, hogy a hölgyemény lánya az egykori, Grammy-díjas R&B csapatnak, a Soul ll Soul egyik tagjának? Viszont Alexandra Burke nem ezzel vált ismerté, sokkal inkább a The X-Factor című, angol tehetségkutató műsor 2008-as (5.széria) győzteseként szokták emlegetni. Érdekesség, hogy 2005-ben is jelentkezett a műsorba, viszont az elődöntőbe már nem került be, így akkor élőben nem láthatta a közönség. Szerencsére azonban az ő ideje is elérkezett, mégpedig tavaly, amikor is győztesként 1 millió eurós lemezszerződés illette meg. 2009 elején, az amerikai Epic Records viszont 3 millió eurós (5 albumra szóló) lemezszerződést tolt az orra alá.
Teljes nevén Alexandra Imelda Cecelia Ewan Burke 1988. augusztus 25-én született Londonban. Már kislánykora óta énekel, ez a gyökereit tekintve nem is csoda. Viszont sosem járt azelőtt énektanárhoz, de sok club színpadán megfordult már. Rövidre vágva a ’korai évek’ részt.
Első sikere a Hallelujah című feldolgozás volt, (Leonard Cohen 1984) ami debütáló kislemezként jelent meg 2008-ban. A felvétel első lett a UK Singles Chart-on, és a karácsonyi lemezek között is. És ez még nem minden, ugyanis az új felfedezett egyből rekordot is döntött! A Hallelujah-t annyian töltötték le, ilyen rövid idő alatt, mint más dalt soha Európában! 105,000 letöltést számoltak, 2 nappal a megjelenés után, ezzel kiütve nagy „ellenfelét” a korábbi X-Factor győztest Leona Lewis-t ebből a pozícióból. A kislemezből, több mint egy millió kelt el csak az Egyesült Királyságban, így a legsikeresebb dal lett 2008-ban hazájában. Az Overcome címet viselő első nagylemeze, még csak egy hete jelent meg (október 19.) de már most az első helyen tanyázik az angol album listán.
Teljes nevén Alexandra Imelda Cecelia Ewan Burke 1988. augusztus 25-én született Londonban. Már kislánykora óta énekel, ez a gyökereit tekintve nem is csoda. Viszont sosem járt azelőtt énektanárhoz, de sok club színpadán megfordult már. Rövidre vágva a ’korai évek’ részt.
Első sikere a Hallelujah című feldolgozás volt, (Leonard Cohen 1984) ami debütáló kislemezként jelent meg 2008-ban. A felvétel első lett a UK Singles Chart-on, és a karácsonyi lemezek között is. És ez még nem minden, ugyanis az új felfedezett egyből rekordot is döntött! A Hallelujah-t annyian töltötték le, ilyen rövid idő alatt, mint más dalt soha Európában! 105,000 letöltést számoltak, 2 nappal a megjelenés után, ezzel kiütve nagy „ellenfelét” a korábbi X-Factor győztest Leona Lewis-t ebből a pozícióból. A kislemezből, több mint egy millió kelt el csak az Egyesült Királyságban, így a legsikeresebb dal lett 2008-ban hazájában. Az Overcome címet viselő első nagylemeze, még csak egy hete jelent meg (október 19.) de már most az első helyen tanyázik az angol album listán.
01. "Bad Boys" (ft. Flo Rida)
Az első kislemez dal egy kis betekintést is ad nekünk az albumba, hiszen nem ez az egyetlen lüktető pop dal a track listán.
A video klip túlon-túl átlagosra sikeredett, a téma már eléggé lerágott csont, ráadásul története sincs túl sok. Érdekes, hogy a video-ban megjelenik ugyanabban a ruhában, mint az albumborítón is. Amiről szintén ejtek pár szót, most itt, ha már szóba jött. A kép gyönyörű lett. Jó a ruha, jó a smink, de annyiból kicsit rossz irányt vett, hogy ránézve inkább egy újabb R&B ’csodára’ számít az ember, nem egy pop albumra. (Bár ez is csak nézőpont kérdése.) A háromszögletes lapokból álló karkötő meg szerintem rossz választás volt, mert kicsiben úgy néz ki, mintha elveszne a karja.
Visszatérve a videóra, nekem a dal jobban tetszik klip nélkül. A képekkel inkább csak az jut róla eszembe, hogy ja, megint egy újabb brit pop dalocska, aminek a klipjét olyan amerikaiasra tervezték meg.
A dal egyébként nem rossz, de nem nagyon tudom elvonatkoztatni ezt sem a többi angol slágertől. Egy kis Flo Rida jól esik minden dalban, de lassacskán unalmassá válik, amire jobban oda kéne figyelnie az amerikai rappernek. Olyan Round, Round érzést kelt bennem ezzel a rap betéttel, főleg hogy kicsit hasonlít is külsőleg Alexandra Burke keri Hilson-ra.
02. "Goodnight Good Morning"
A dal már a megjelenés előtt ultra kelt a neten, ami nem is csoda, hiszen minden Aleandra Burke drukker tűkön ülhetett, azóta, hogy kiderült Ne-Yo is besegít az albumba. Ne-Yo-t említve az előző mondatban annyira nem meglepő, hogy az egyik legjobb szám lírikailag a Goodnight Good Morning az albumon, pedig csak egy a millióból, a témát tekintve, de a megközelítés nekem tetszik.
A szám egy kis R&B irányt is vesz, ami köszönhető Ne-Yo-nak és Stargate-nek. Viszont első néhány hallgatásra engem nem ragadott magával, de mostanra igen megkedveltem. Jó választás volt.
03. "Silence"
Ha nem nyűgözött le minket az első 2 dal, Alexandra levesz majd a lábunkról a harmadikban méghozzá a csodálatos hangjával! Hihetetlenül gyönyörű ebben a dalban a vokál! Mindazok, akik nem hallottak egy fellépést sem az említett műsorban a hölgytől, az mostanra már biztos értik, hogy miért is ő lett a győztes (feltéve, ha már meghallgatták ezt a számot). Szóval ajánlom mindenkinek! Egyetlen szépséghibája a hangjának az, hogy néha ugrik egyet, mintha elvesztené a teljes irányítást felette, és nem az a hang jönne ki, amit akart. Ebben a számban – ahogy az albumon máshol is – hallok egy-két ilyet, amit csak azért furcsállok nagyon, mert a stúdió munkálatok alatt ezt ki szokták javítgatni. Lehet, hogy csak én vagyok ennyire bogaras? Viszont ez csak egy nagyon pici valami, ahhoz a hatalmas hanghoz képest, ami itt megszólal! Nagyon tetszik, amikor az érdes hangját veszi elő, mert az libabőrössé tesz.
Zeneileg viszont elég halovány, ha az előbb említett előnyök, nem emelnék ilyen magaslatokba a dalt, akkor el is veszne az album dalai közt. Ahhoz képest, hogy RedOne szám, a ’80-as 90’-es évek sláger balladáira emlékeztet. Igazán feldobhatták volna egy zongoraszólóval, vagy valamivel. Bár lehet, hogy ezért különleges a dal, mert most ebből ezek a cifrák kimaradtak, és teljességgel rákoncentrálhatunk a gyönyörű hangra. Bár Leona Lewis hangja kifinomultabb, Alexandra Burke-é viszont sokszínűbb. Ami a pop műfajában hihetetlen előny.
A szöveg ebben a track-ben viszont kicsit már elhasznált.
04. "All Night Long"
Na ez az a fajta szám, ami általában fellelhető a pop és a középkategóriás R&B albumokon manapság. Ezek azok a dalok, amik valahogy úgy születnek (vagy kerülnek kiválasztásra), hogy „na kéne valami club zenét is összedobnunk”. És ezek általában siralmasra sikerednek. Mind ugyanarról szólnak, és mind ugyanolyan összecsapott alapokat kapnak, a kettőt pedig összetéve kapunk egy töltelék dalt, ami igazából csak arra jó, hogy egyel több szám legyen az albumon. Annyira nem borzalmas itt, meglehet hallgatni. De inkább ugorjunk…
05. "Bury Me (6 feet under)"
A Bury Me úgy kezdődik, mintha egy karácsonyi dalt raktunk volna fel. De igen csak furcsa lenne egy karácsonyi dal „Temess el” címmel. :)
Ahogy azt már tapasztalhattunk, például Lady Gaga-nál is (The Fame), divatba jött a retro hangzás a pop albumokon. Ez is egy olyan blues-os, soul-os, pop-os egyveleg. Alexandra hangja illik is ide. Az egészet tekintve Solange 2. albuma jut eszembe erről a dalról.
Tetszik a szöveg, meg az átkötés, de annyira nem szerettem meg, ahogy az elején gondoltam, hogy meg fogom.
06. "Broken Heels"
Végre megérkezett RedOne! Most úgy tényleg. Ritmusos vokál, lüktető ritmus… A hangzása a Bad Boys-t idézi, de ez a dal jobb lett. (Ezért is mondtam, hogy az egyfajta betekintés az albumba.) El tudom képzelni második kislemez dalként.
Néha olyan érzésem van hallgatva, mintha egy musical valamelyik final dalát hallgatnám.
Jó ötlet volt ez a ’Broken Heels’ koncepció.
07. "Dumb"
Juj, elérkeztünk a kedvenc részemhez!! Imádom ezt a dalt! Most kissé előre szaladtam és még el is ragadtattam magam. :) Már a snippet-eket hallgatva is ez a dal érdekelt legjobban az albumról. Hatalmas, óriási hiba lenne ezt a számot veszni hagyni, és nem klipet forgatni hozzá! Az a baj, hogy mostanában nagyon lököttek, azok a fejesek, akik ebben döntenek, ezért fel kell készülnöm a nagy csalódásra is, sajnos. Pedig ezen a dalon kívül talán már csak az előző, Broken Heels elég erős egy nemzetközi sikerre.
A karakterét az igen érdekes refrén adja meg igazán. Olyan nehéz elhinni, hogy ez még senkinek nem jutott eddig eszébe! Ebben hasonlít Rihanna Disturbia-jára, csak ez egy kreatívabb megnyilvánulás.
A rendkívül pattogós ritmus a refrén alatt, a popos felépítés és a fülbemászó átkötés olyan szépen összerakták ezt a számot, hogy minden megvan benne hozzá, hogy slágerré váljon. És megint RedOne-nak lehetünk olyan nagyon hálásak…
08. "Overcome" (produced by Ryan Tedder)
Szinte magától érthetődő volt, hogy most már egy lassú dal következik.
A britek ennyire le vannak ragadva a lassú számoknál?? Vagy most ez megint divatba fog jönni? Amerikában is most jött ki Whitney Houston (I Looked To You) meg Mariah Carey (I Wanna Know What The Love Is) lassú dallal, de azért őket meg lehet érteni, mert annak idején ezekkel váltak ismerté, a régi rajongóik már-már követelik ezeket. De ez annak idején volt, a 80’-as években… De ott van például Leona Lewis meg a többiek… Na, de addig, amíg csak egy dal az albumról, engem nem zavar.
Ugyanis ez nagyon tömeg pop, mármint úgy értem, hogy millió meg millió ugyanilyen dal létezik már. Ez a tipikus pop lassú szám.
09. "Gotta Go"
Itt már úgy érzem, egy kicsit túl sok a lassú dalokból. Főleg, hogy nagyon nem is különböznek egymástól. De lehet többszöri hallgatásra majd beérik ez is, de akkor is úgy érzem felesleges, bár én inkább az Overcome-ot hagytam volna le. Ezen meg ültem volna még egy estét legalább…
10. "You Broke My Heart"
Erről a dalról pedig Duffy jut eszembe a Mercy című slágerével, meg a Rocferry-vel. Szerintem egy kicsit hasonlít rájuk.
Mintha el is térnénk a kialakult stílustól. Bár a refrén biztosít arról, hogy ebben tévedünk. A refrén szinte ugyanaz, mint a Bury Me-ben volt, csak más szöveggel. Mintha így a vége felé gyengülne színvonal, méghozzá az ilyenfajta az ismétlésekkel.
11. "Nothing but the Girl"
A vége felé visszatér Ne-Yo és Stargate. Végre újból egy ritmusosabb dal! Már szomjaztam erre, az előző néhány szám után! Izgalmas szám ez, a refrén viszont kicsit a disco slágerékéhez hasonlít. Igen, most már én is észrevettem, hogy kicsit túl sokat hasonlítgatok ebben az írásban, de nem tudok, mit csinálni vele. :) Azért is jó, hogy ez a szám az albumon van, mert legalább ennek van valami egyénisége, ami sok dalból sajnos kimaradt az albumon…
12. "They Don't Know”
Úgy tűnik végre egy kicsit érdekesebb lassú számhoz érkeztünk, mint az előzőek többsége volt.
Ahogy a címet a dalban kiejti… mintha lassan dadogna!:) Ez nem feltétlenül negatívum, csak furcsa.
Egy mondatba foglalva: szép dal, zongora kísérettel, jó vokállal.
13. "Hallelujah" (UK Bonus Track)
Valaki mondja meg nekem, miért emlékeztet engem ez a zene Beyoncé Ave Maria-jára?! Az alapok nagyon hasonlítanak, ráadásul, mindkettőhöz a zsoltárok közül kölcsönözték a refrént. De komolyan, aki teheti, rakja egymás mellé a két dalt, és hallgassa meg! Főleg az eleje…
A dalról már írtam a bevezetőben, úgyhogy mindazokat nem ismételném el újra.
Csak annyit tudok hozzá tenni, hogy ez egy kellemes kis feldolgozás.
14. "It’s Over" (iTunes UK Bonus Track)
Stargate egy R&B beütésű számot hozott össze. De azért nem lett ez egy olyan húha, dejó dal, szóval nyugodt szívvel hagyhatták le az albumról.
Az albumból megjelent egy dupla cd-s változat is, ami tartalmazza még néhányat Alexandra az X-Factor-ban elhangzott fellépések felvételei közül is. Én eddig csak két fellépését néztem meg. Mindkettőben sírt. Persze, persze, biztos nagyon örülhetett a sikernek, de azért már túlzás volt egy kicsit, amikor Beyoncé is csatlakozott hozzá színpadon, ő meg úgy sírt, mint egy őrült rajongó a koncert első sorában… Na, de ennek ellenére igen szimpatikus számomra a csaj. Talán az egyik kedvencemmé is fogadom, az újak közül, mert nem sűrűn kapunk már ilyen tehetségeket a jól kihasznált iparágba, manapság már. Bár még mindig tartom magam avéleményemhez, miszerint a Bad Boys nem a legjobb húzás volt azzal a klippel, lehetett volna sokkal jobb is, de csak remélni fogom, hogy valamelyik ütős dalocskát emelik ki legközelebb és akkor elnézek mindent. :)
Sajnos azt viszont nehéz elnéznem, ha már az albumot értékelem, hogy a lemez vége felé ezek a lassú dalok nekem nem nyerték el a tetszésemet, és lehúzták a szememben az anyagot. De még így is több szám tetszik az albumról, mint ahány nem. Most először számoltam átlagot, és ahogy vártam, sokkal kevesebb jött ki, mint amennyi pontot adni akartam volna az albumnak. Viszont nem csak azt szeretném figyelembe venni, hogy nekem mennyire tetszettek az egyes dalok.
Lehet, hogy ezerszer jobb hangja van, mint például Ciara-nak, - az igaz, hogy a műfaj más - de ha választás előtt állnék a boltban én még mindig inkább Ciara albumát venném meg.
Értékelés: 6/10 HOT!
Az első kislemez dal egy kis betekintést is ad nekünk az albumba, hiszen nem ez az egyetlen lüktető pop dal a track listán.
A video klip túlon-túl átlagosra sikeredett, a téma már eléggé lerágott csont, ráadásul története sincs túl sok. Érdekes, hogy a video-ban megjelenik ugyanabban a ruhában, mint az albumborítón is. Amiről szintén ejtek pár szót, most itt, ha már szóba jött. A kép gyönyörű lett. Jó a ruha, jó a smink, de annyiból kicsit rossz irányt vett, hogy ránézve inkább egy újabb R&B ’csodára’ számít az ember, nem egy pop albumra. (Bár ez is csak nézőpont kérdése.) A háromszögletes lapokból álló karkötő meg szerintem rossz választás volt, mert kicsiben úgy néz ki, mintha elveszne a karja.
Visszatérve a videóra, nekem a dal jobban tetszik klip nélkül. A képekkel inkább csak az jut róla eszembe, hogy ja, megint egy újabb brit pop dalocska, aminek a klipjét olyan amerikaiasra tervezték meg.
A dal egyébként nem rossz, de nem nagyon tudom elvonatkoztatni ezt sem a többi angol slágertől. Egy kis Flo Rida jól esik minden dalban, de lassacskán unalmassá válik, amire jobban oda kéne figyelnie az amerikai rappernek. Olyan Round, Round érzést kelt bennem ezzel a rap betéttel, főleg hogy kicsit hasonlít is külsőleg Alexandra Burke keri Hilson-ra.
02. "Goodnight Good Morning"
A dal már a megjelenés előtt ultra kelt a neten, ami nem is csoda, hiszen minden Aleandra Burke drukker tűkön ülhetett, azóta, hogy kiderült Ne-Yo is besegít az albumba. Ne-Yo-t említve az előző mondatban annyira nem meglepő, hogy az egyik legjobb szám lírikailag a Goodnight Good Morning az albumon, pedig csak egy a millióból, a témát tekintve, de a megközelítés nekem tetszik.
A szám egy kis R&B irányt is vesz, ami köszönhető Ne-Yo-nak és Stargate-nek. Viszont első néhány hallgatásra engem nem ragadott magával, de mostanra igen megkedveltem. Jó választás volt.
03. "Silence"
Ha nem nyűgözött le minket az első 2 dal, Alexandra levesz majd a lábunkról a harmadikban méghozzá a csodálatos hangjával! Hihetetlenül gyönyörű ebben a dalban a vokál! Mindazok, akik nem hallottak egy fellépést sem az említett műsorban a hölgytől, az mostanra már biztos értik, hogy miért is ő lett a győztes (feltéve, ha már meghallgatták ezt a számot). Szóval ajánlom mindenkinek! Egyetlen szépséghibája a hangjának az, hogy néha ugrik egyet, mintha elvesztené a teljes irányítást felette, és nem az a hang jönne ki, amit akart. Ebben a számban – ahogy az albumon máshol is – hallok egy-két ilyet, amit csak azért furcsállok nagyon, mert a stúdió munkálatok alatt ezt ki szokták javítgatni. Lehet, hogy csak én vagyok ennyire bogaras? Viszont ez csak egy nagyon pici valami, ahhoz a hatalmas hanghoz képest, ami itt megszólal! Nagyon tetszik, amikor az érdes hangját veszi elő, mert az libabőrössé tesz.
Zeneileg viszont elég halovány, ha az előbb említett előnyök, nem emelnék ilyen magaslatokba a dalt, akkor el is veszne az album dalai közt. Ahhoz képest, hogy RedOne szám, a ’80-as 90’-es évek sláger balladáira emlékeztet. Igazán feldobhatták volna egy zongoraszólóval, vagy valamivel. Bár lehet, hogy ezért különleges a dal, mert most ebből ezek a cifrák kimaradtak, és teljességgel rákoncentrálhatunk a gyönyörű hangra. Bár Leona Lewis hangja kifinomultabb, Alexandra Burke-é viszont sokszínűbb. Ami a pop műfajában hihetetlen előny.
A szöveg ebben a track-ben viszont kicsit már elhasznált.
04. "All Night Long"
Na ez az a fajta szám, ami általában fellelhető a pop és a középkategóriás R&B albumokon manapság. Ezek azok a dalok, amik valahogy úgy születnek (vagy kerülnek kiválasztásra), hogy „na kéne valami club zenét is összedobnunk”. És ezek általában siralmasra sikerednek. Mind ugyanarról szólnak, és mind ugyanolyan összecsapott alapokat kapnak, a kettőt pedig összetéve kapunk egy töltelék dalt, ami igazából csak arra jó, hogy egyel több szám legyen az albumon. Annyira nem borzalmas itt, meglehet hallgatni. De inkább ugorjunk…
05. "Bury Me (6 feet under)"
A Bury Me úgy kezdődik, mintha egy karácsonyi dalt raktunk volna fel. De igen csak furcsa lenne egy karácsonyi dal „Temess el” címmel. :)
Ahogy azt már tapasztalhattunk, például Lady Gaga-nál is (The Fame), divatba jött a retro hangzás a pop albumokon. Ez is egy olyan blues-os, soul-os, pop-os egyveleg. Alexandra hangja illik is ide. Az egészet tekintve Solange 2. albuma jut eszembe erről a dalról.
Tetszik a szöveg, meg az átkötés, de annyira nem szerettem meg, ahogy az elején gondoltam, hogy meg fogom.
06. "Broken Heels"
Végre megérkezett RedOne! Most úgy tényleg. Ritmusos vokál, lüktető ritmus… A hangzása a Bad Boys-t idézi, de ez a dal jobb lett. (Ezért is mondtam, hogy az egyfajta betekintés az albumba.) El tudom képzelni második kislemez dalként.
Néha olyan érzésem van hallgatva, mintha egy musical valamelyik final dalát hallgatnám.
Jó ötlet volt ez a ’Broken Heels’ koncepció.
07. "Dumb"
Juj, elérkeztünk a kedvenc részemhez!! Imádom ezt a dalt! Most kissé előre szaladtam és még el is ragadtattam magam. :) Már a snippet-eket hallgatva is ez a dal érdekelt legjobban az albumról. Hatalmas, óriási hiba lenne ezt a számot veszni hagyni, és nem klipet forgatni hozzá! Az a baj, hogy mostanában nagyon lököttek, azok a fejesek, akik ebben döntenek, ezért fel kell készülnöm a nagy csalódásra is, sajnos. Pedig ezen a dalon kívül talán már csak az előző, Broken Heels elég erős egy nemzetközi sikerre.
A karakterét az igen érdekes refrén adja meg igazán. Olyan nehéz elhinni, hogy ez még senkinek nem jutott eddig eszébe! Ebben hasonlít Rihanna Disturbia-jára, csak ez egy kreatívabb megnyilvánulás.
A rendkívül pattogós ritmus a refrén alatt, a popos felépítés és a fülbemászó átkötés olyan szépen összerakták ezt a számot, hogy minden megvan benne hozzá, hogy slágerré váljon. És megint RedOne-nak lehetünk olyan nagyon hálásak…
08. "Overcome" (produced by Ryan Tedder)
Szinte magától érthetődő volt, hogy most már egy lassú dal következik.
A britek ennyire le vannak ragadva a lassú számoknál?? Vagy most ez megint divatba fog jönni? Amerikában is most jött ki Whitney Houston (I Looked To You) meg Mariah Carey (I Wanna Know What The Love Is) lassú dallal, de azért őket meg lehet érteni, mert annak idején ezekkel váltak ismerté, a régi rajongóik már-már követelik ezeket. De ez annak idején volt, a 80’-as években… De ott van például Leona Lewis meg a többiek… Na, de addig, amíg csak egy dal az albumról, engem nem zavar.
Ugyanis ez nagyon tömeg pop, mármint úgy értem, hogy millió meg millió ugyanilyen dal létezik már. Ez a tipikus pop lassú szám.
09. "Gotta Go"
Itt már úgy érzem, egy kicsit túl sok a lassú dalokból. Főleg, hogy nagyon nem is különböznek egymástól. De lehet többszöri hallgatásra majd beérik ez is, de akkor is úgy érzem felesleges, bár én inkább az Overcome-ot hagytam volna le. Ezen meg ültem volna még egy estét legalább…
10. "You Broke My Heart"
Erről a dalról pedig Duffy jut eszembe a Mercy című slágerével, meg a Rocferry-vel. Szerintem egy kicsit hasonlít rájuk.
Mintha el is térnénk a kialakult stílustól. Bár a refrén biztosít arról, hogy ebben tévedünk. A refrén szinte ugyanaz, mint a Bury Me-ben volt, csak más szöveggel. Mintha így a vége felé gyengülne színvonal, méghozzá az ilyenfajta az ismétlésekkel.
11. "Nothing but the Girl"
A vége felé visszatér Ne-Yo és Stargate. Végre újból egy ritmusosabb dal! Már szomjaztam erre, az előző néhány szám után! Izgalmas szám ez, a refrén viszont kicsit a disco slágerékéhez hasonlít. Igen, most már én is észrevettem, hogy kicsit túl sokat hasonlítgatok ebben az írásban, de nem tudok, mit csinálni vele. :) Azért is jó, hogy ez a szám az albumon van, mert legalább ennek van valami egyénisége, ami sok dalból sajnos kimaradt az albumon…
12. "They Don't Know”
Úgy tűnik végre egy kicsit érdekesebb lassú számhoz érkeztünk, mint az előzőek többsége volt.
Ahogy a címet a dalban kiejti… mintha lassan dadogna!:) Ez nem feltétlenül negatívum, csak furcsa.
Egy mondatba foglalva: szép dal, zongora kísérettel, jó vokállal.
13. "Hallelujah" (UK Bonus Track)
Valaki mondja meg nekem, miért emlékeztet engem ez a zene Beyoncé Ave Maria-jára?! Az alapok nagyon hasonlítanak, ráadásul, mindkettőhöz a zsoltárok közül kölcsönözték a refrént. De komolyan, aki teheti, rakja egymás mellé a két dalt, és hallgassa meg! Főleg az eleje…
A dalról már írtam a bevezetőben, úgyhogy mindazokat nem ismételném el újra.
Csak annyit tudok hozzá tenni, hogy ez egy kellemes kis feldolgozás.
14. "It’s Over" (iTunes UK Bonus Track)
Stargate egy R&B beütésű számot hozott össze. De azért nem lett ez egy olyan húha, dejó dal, szóval nyugodt szívvel hagyhatták le az albumról.
Az albumból megjelent egy dupla cd-s változat is, ami tartalmazza még néhányat Alexandra az X-Factor-ban elhangzott fellépések felvételei közül is. Én eddig csak két fellépését néztem meg. Mindkettőben sírt. Persze, persze, biztos nagyon örülhetett a sikernek, de azért már túlzás volt egy kicsit, amikor Beyoncé is csatlakozott hozzá színpadon, ő meg úgy sírt, mint egy őrült rajongó a koncert első sorában… Na, de ennek ellenére igen szimpatikus számomra a csaj. Talán az egyik kedvencemmé is fogadom, az újak közül, mert nem sűrűn kapunk már ilyen tehetségeket a jól kihasznált iparágba, manapság már. Bár még mindig tartom magam avéleményemhez, miszerint a Bad Boys nem a legjobb húzás volt azzal a klippel, lehetett volna sokkal jobb is, de csak remélni fogom, hogy valamelyik ütős dalocskát emelik ki legközelebb és akkor elnézek mindent. :)
Sajnos azt viszont nehéz elnéznem, ha már az albumot értékelem, hogy a lemez vége felé ezek a lassú dalok nekem nem nyerték el a tetszésemet, és lehúzták a szememben az anyagot. De még így is több szám tetszik az albumról, mint ahány nem. Most először számoltam átlagot, és ahogy vártam, sokkal kevesebb jött ki, mint amennyi pontot adni akartam volna az albumnak. Viszont nem csak azt szeretném figyelembe venni, hogy nekem mennyire tetszettek az egyes dalok.
Lehet, hogy ezerszer jobb hangja van, mint például Ciara-nak, - az igaz, hogy a műfaj más - de ha választás előtt állnék a boltban én még mindig inkább Ciara albumát venném meg.
Értékelés: 6/10 HOT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése