Előadó: Karina Pasian
Album: First Love
Megjelenés: 2008.08.19.
Műfaj: R&B, pop
Kiadó: DefJam
01. 90's Baby
02. Baby Baby
03. Can't Find The Words
04. 16 @ War
05. Winner
06. Can You Handle It
07. The Love We Got
08. They Ain't Gotta Love You
09. Slow Motion
10. Can't Bring Me Down
11. First Love
Mindenképp a bevezetőbe kell foglalnom, hogy a 2008-as album egy Grammy jelölést is megért a legjobb kortárs R&B album mezőnyben. Bár a díjat nem ő vihette haza, de az albuma jól alakított az eladásokat tekintve Amerikában, hiszen a korongból 9.000 darab kelt el az első héten.
Karina-ról is illene pár szót említenünk, hiszen nem sűrűn botlik bele a csajba magyar ember, hacsak nem az interneten. A ’91-es születésű dominikai származású lány már 8 évesen énektanárral képezte a hangját. (Ahogy ez az első mondatként fel van tűntetve a „Hogyan írjunk biográfiát egy énekesnőről” című nagykönyvben.) A New Yorki Professional Performing Arts School nevű iskolába járt és már korán felfedezték a tehetségét. 13 évesen nagy dilemma előtt találta magát: a Bad Boy az Interscope, vagy a Def Jam lemez szerződését írja alá. Szegénykém! :) Végül 2006-ban úgy döntött, hogy az utóbbit választja, mert tőlük kapta legjobb ajánlatot. Egy évvel később pedig már el is kezdett az első albumán dolgozni. Azóta nem jelent meg albuma, de valószínűleg már csak idő kérdése, hogy mikor jön a folytatás.
Az album a First Love címet viseli, ami egyben a lemez utolsó dalának címe is. Ahogy a dal is elárulja Karina ezzel a zene iránti szeretetére célzott. És itt le is zárul a koncepció, ami nem rossz, de ezt már szerintem néhányan ellőtték, és valószínűleg még el is fogják még. Ha nem is ebben a formában, de már néhányszor olvashattunk hasonló kijelentést előadóktól különböző interjúkban…
A borítóra használnám a ’tökéletes’ szót, a kép jól sikerült, előnyös kép Karina-ról. A beállítás és a virág a hajban mintha Billy Holyday-t idézné, de mindenképp ’egy klasszikus’ benyomását kelti, amin a piros háttér még dob is.
Megmondom őszintén, első hallgatásra nagyon meglepődtem. Nem számítottam ilyen albumra. Leginkább a hangszerelés okozott meglepetést. Hogy is fogalmazzak? Nem a tipikus R&B sablon, hanem inkább átmenet a hip-hop és a pop között. De valószínűleg ez a megfogalmazás se a legtisztább, hiszen mégis csak R&B albumról van szó.
01. 90's Baby
Egyből egy erős dallal indítunk, amiben főszerepet kap a pattogós dob, ami lüktetővé teszi a hangzást. Az átkötés a refrén előtt viszont nem túl eredeti, mert mintha kismillió popszámban alkalmazták volna ezt a kotta részletet. Meglepő számomra azonban az, hogy Karina hangja torzítva is megjelenik a dalban. Egyből az első dalban Britney-t varázsolnak egy olyan előadóból, aki a hangjával vált ismertté. (Szeressük mi Britney-t is, de értitek, miről beszélek…) Összegezve viszont a dal jó, popos és kedvelhető.
02. Baby Baby ft Lil Mama
Tetszik a zongorajáték az elején, kár, hogy egyből át is megy pop slágeres hangszerelésbe, amihez hozzá is szokott a fülünk az első dal meghallgatása után.
Lil Mama is kapott egy kisebb részt a dalban, hogy kedvére rappelgessen, és még inkább kihozza az R&B-t a dalból. Én szerintem egy sokkal érdekesebb alkotás született volna, ha megmaradtak volna az elején elkezdett beállításnál. Viszont Karina stílusosan használja a hangját, főleg a refrénben meggyőző, amikor szinte már beszél, ami passzol a dalszöveg mondani valójához, és karakteresebbé teszi a track-et.
03. Can't Find The Words
Azt nem említettem, hogy a csaj zongorázgatni is szokott, gyakran saját kísérettel adja elő azokat a dalokat az említett videókban. Ez most azért jutott eszembe, mert itt is zongorával indít a dal, és ha nem is főszerepben, de végig követi a dalt.
Ebből lett a második kislemez az albumról, és csak az USA-ban jelent meg.
Azt hiszem, most láttam legelőször a klipet hozzá. Nem egészen értem miért jellemzi az év slágereként a YouTube-ra feltöltő a klipet, amikor a dal csúfosan megbukott. A Billboard-on a Hot 100-ba be se került és a Hot R&B and Hip-Hop songs között is csak a 88. helyre jutott el. De talán csak az időzítéssel volt a gond, mert simán el tudom képzelni a TRL top 10-ben, mert ez egy olyan dal, ami az amerikai kiskölyköknek kell:). Lehet fenn is volt, de szerintem akkor az eladásai is jobb eredményeket mutatnának.
04. 16 @ War
És íme a bemutatkozó videoklip zenéje. Pont ma ment háttérzajként a tv-ben a Hogan Knows Best az a része, amikor Brooke találkozik LA-ben Britney volt menedzserével és felvesznek együtt egy dalt. A szöveget egyből megkapta, amit neki írtak arról, hogy egy tini lány az apja iránt érzett szeretet, és az új fiúja iránt érzett szerelem közt vívódik. Brooke felénekelte a dalt de a szövegszerzésben 0%-ot vett ki. Körülbelül így tudom elképzelni ezt a dalt is, amikor Karina bement a stúdióba fülig érő szájjal és Tricky Stewart és The-Dream a kezébe nyomták a papírt, hogy tessék kislány ma ezt kell énekelned. Ez azért negatívum, mert valaki tök függetlenül az előadótól, megír egy dalt, úgy mintha a kislány lelkéből beszélne – 30 év körüli férfiként, akik valószínűleg sosem éltek át hasonló dolgokat! Tehát számomra ezeknek a szövegeknek nincs lelkük. Viszont beválni bevált, mert ahogy ezeknek a daloknak többnyire az a céljuk, hogy felkeltsék a figyelmet egy-két újonnan leszerződtetett tinire. A Billboard hip-hop és R&B dalok közt 51. volt, ahogy a játszási listán is, és volt olyan lista, amin a 6. helyet is kiérdemelte. A klip a nehéz sorsú gettóban nevelkedett kislány látszatát kelti, pedig tudomásom szerint semmi ilyesmitől nem kellett szenvednie.
Azonban a szám kétségkívül nem rossz. Kiemelkedik az albumról is. De a szövege fusztrál, főleg a „If he smoke then she smoke/I gotta smoke too” rész. Magyarul „Ha ez cigizik és az cigizik, akkor nekem is kell.” Persze az előtte lévő mondat enyhíti ezt a kijelentést. „Around here cool is another word for fool” avagy „Erre felé a király csak egy másik szó a butaságra.”
Ragozhatnám még oldalakon keresztül, de inkább jöjjön a következő szám…
05. Winner
Ahogy említettem a Winner előadásáról készült felvétel ösztönzött arra, hogy meghallgassam az albumot. De nem mondhatnám, hogy elvarázsolt a dal. Nekem túl átlagos, de biztos itt is sokan harcba szállnának velem, akik ismerik. :)
Karina-nak az erős magas hangok kiéneklése közel se sikerülnek olyan jól, mint a gyengébb magas hangok. Az erős alatt azt értem, amikor hangosan, minden bele adva kell énekelni, a gyengét pedig amikor halkabban egy-két hajlítást csinál magas hangon (pl a dal elején). Sajnálom, hogy ezt nem tudom szakmailag megfogalmazni, de remélem mindenki érti mire gondolok. Ennek ellenére sokat használja. Ezért se értem annyira, miért vannak az emberek elájulva tőle. De könnyen meglehet, hogy ezt csak én sorolom a ’nem olyan jók’ közé.
06. Can You Handle It
Ez az első olyan dal az albumon, amibe belepörgetve, egyből tovább nyomtam. Azóta sem kedveltem meg jobban.
07. The Love We Got
Hallgatva a számot, azon töprengek mit is írjak róla. Azt hiszem egy mondattal jellemezhető, miszerint ez egy olyan átlagos pop dalocska, a vége felé a tetőpont is megvan, meg minden. :) De sajnos semmi számomra értékessel nem büszkélkedik. Hallgatható, de semmi több. És a falra mászok már attól, hogy úgy tűnik soha sem unják meg a „jaj, szerelmes vagyok, oh igen…” szintű szövegeket.
08. They Ain't Gotta Love You
Ahogy elindult a dal, az az érzésem lett, hogy végre valami izgalmas jön. A zene okés, a vokál produkció egy-két helyen kifejezetten izgalmas.
Kár, hogy visszatérünk az előző problémámhoz, ugyanis egy millió ember kiskeze sem lenne elég arra, hogy megszámoljuk hányan írtak már arról dalt, hogy olyan fiúba szerettek bele, akit más nem bír.:) Valahogy a 6. számmal kezd ellaposúlni ez az album.
09. Slow Motion
Néha úgy érzem ez a szöveg nem illik egy zongorázgatós lassú dalhoz, de hát a cím valahogy ezt kívánta meg a szerzőktől. Ez a dal olyan, mint a Winner. Csak az drámaibb hatású.
10. Can't Bring Me Down
Ez a legjobb dal az albumon. A refrén a háttérénekesekkel tiszta Alicia Keys hangzást kölcsönöz a számnak.
11. First Love
Kicsit soul zenei hatása van a munkának. Megint csak Alicia Keys jut eszembe, mert a Diary Of Alicia Keys-t mindig esős napokon hallgattam, és valahogy ez is az esős, visszavonulós napok hangulatát jutatja eszembe.
Lehet hogy egy kicsit túl sok negatív kritika jutott Karina-nak, de hát bemutatkozó album, nincs másra támaszkodnia, és a pályakezdőkkel amúgy is annak kell lenni. Úgy tűnhet, nem tartom tehetségesnek a lányt, de ez nem igaz. Hallottam egy-két számot már tőle és szeretném kijelenteni, hogy nem ez az álláspontom vele kapcsolatban.
Elég sokan támogatják a zeneiparban ahhoz, hogy csak úgy hírtelen eltűnjön pár slágerrel, de én még egyenlőre nem vennék rá mérget, hogy ez soha nem fog bekövetkezni.
Az album az átlagos első albumok felhozatalát tekintve figyelemre méltó, de a kezdeti
Ujjongásom hamar elillant a többszöri hallgatás után. Mint debütáló popos R&B album jó, kiváló R&B albumnak nem nevezném, ezért sem vagyok jóban a Grammy-vel… A kettősség miatt nehéz volt dönteni, ezért a bűvös 5-ös számot kapja osztályzatul, azaz is-is.
Értékelés: 5/10 SO-SO
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése