2011. szeptember 8., csütörtök

Beyoncé: 4

Előadó: Beyoncé
Album: 4
Megjelenés: 2011.06.27.
Műfaj: Pop, R&B

01. 1+1
02. I Care
03. I Miss You
04. Best Thing I Never Had
05. Party Ft. Andre 3000
06. Rather Die Young
07. Start Over
08. Love On Top
09. Countdown
10. End Of Time
11. I Was Here
12. Run The World (Girls)

Miután a Destiny's Child-os lányok elbúcsúztak egymástól, Beyoncé intenzíven folytatta igen sikeresnek ígérkező szólókarrierjét. Érkezett az "Irreplaceable", a "Single Ladies", a "Halo" és a többiek. Közben legyártott néhány filmet, forgatott pár reklámot, kiadott egy-két parfümöt, és hozzá ment a hip-hop mogul duett partneréhez. Mindezek, és a az 'I Am... Sasha Fierce' album hatalmas sikere után az emberek árgus szemekkel figyelték a következő lépést, a következő nagy durranást, a negyedik stúdió album neve alatt.

Az 'I Am... Sasha Fierce' ötvenötödik újra kiadása után Beyoncé visszavonulót fújt, és úgy döntött pihen egy évet a következő album előtt. A pihenéssel eltöltött idő, és az az alatt szerzett tapasztalatok, inspirációk adták az alapot a lemez reklámozásához, amit egy rajongó tanácsára a bűvös 4-es számról neveztek el.

Pletykák előzték meg a hírt, de csak idén márciusban vált hivatalossá, hogy Beyoncé menesztette apukáját menedzseri pozíciójából - természetesen mindenféle drámát megtagadva. Mathew Knowles hírhedt volt az iparban a már szinte tejhatalmú birodalomról, amelyet lányának épített fel. A magánéleti, családi drámák után viszont nem volt nehéz megjósolni a jövőbeni szétválást. Ez megint csak fokozta az érdeklődést, vajon Beyoncé hogy boldogul majd egyedül?

Az 'I Am... Sasha Fierce' (2008) albumot világ körüli turné követte, amit pedig egy dvd/cd anyag koronázott (2010). Az új album tekintetében viszont nagyon lassan teltek az évek. Beköszöntött 2011, de még mindig csak annyit lehetett tudni a következő albumról, hogy valami lesz, valamikor. Beyoncé csak az MTV-nek nyilatkozott pár mondatban. Elmondta, hogy következő albumára vegyíti fogja azokat a zenei stílusokat, amelyeket ő leginkább kedvel, és hogy afrikai hatásokra lehet számítani, mert Fela Kuti neve is felmerült az inspirációk között. Aztán nagy csend, amit csak néha az tört meg, hogy egy-két producer/dalszövegíró eldicsekedett arról, hogy Beyoncéval dolgozik együtt. Ezekkel fokozódott az izgalom, de hamarjában le is ülepedett, merthogy Beyoncé kiosztott néhány ejnye-bejnyét munkatársai körében, amiért azok az új albumáról árulkodnak.

A nagy hallgatásban csak úgy feszült az izgalom, pattanásig, vagyis egészen pontosan áprilisig, amikor is egy hónappal a tervezett megjelenés előtt kiszivárgott az első kislemez dal, a "Run The World (Girls)". Így azt hivatalosan is megjelentették idő előtt, és a klipet is gyorsabban kényszerültek befejezni. Ez érdekes hullámokat gerjesztett, ugyanis a kiéheztetett közönség tetszését se a dal, sem pedig a hozzá készült videó nem nyerte meg annyira, ahogyan azt az előadó nevétől várni lehetett volna. Sokaknak nem tetszett a Major Lazer feldolgozás, sem a Francis Lawrence rendezte kisfilm, mégis megnézték azt a YouTube-on néhány milliószor... A kiszivárgás összekuszálta a kislemez promócióját, és kártyavárként kezdett összedőlni minden. Talán nem kellett volna ennyire erősen titkolózni, talán valamennyit még is csak kellett volna adni, és talán elkerülhetőbb lett volna, hogy elvegyék azt, amire úgy vigyáztak. Mondjuk érkezhetett volna a nagy várakoztatás közben egy 'buzz-single'. Érkezett is a '1+1' de már kicsit későn, és már csak azért, hogy mentsék a menthetőt. De úgy tűnt, sikerül is megoldani vele a helyzetet. Gyorsan ugrottak a második kislemez dalra, a "Best Thing I Never Had"-re, de a megjelenést követően ő sem volt sokkal népszerűbb az első kislemeznél. Ezek után, pedig bekövetkezett a lehető legszerencsétlenebb. Egy hónappal az albummegjelenése előtt a '4' összes dala felkerült az internetre, és annak a bizonyos kártyavárnak az utolsó darabja itt dőlt földnek. A belső szféra nem ujjonghatott, Beyoncé mégis fegyelmezett üzenettel nyugtázta a kiszivárgást a facebook profilján. Üzenetében azt is megírta, hogy szívesen fogadják a pozitív visszajelzéseket. Furcsa mód még a hivatalos facebook profil bejegyzéséhez érkezett kommentek között is sokan bevallották, hogy nekik nem tetszett lemez, egyéb fórumokról nem is beszélve. Mindezek ellenére első helyen nyitott Amerikában az album, az első hét eladásait tekintve, pedig nem maradt el sokkal az előző albumoktól. Végül Beyoncé első olyan albumává vált a '4', amely listákat-ostromló kislemezek nélkül lett #1. A kritikusok is imádták, így a kritikusok által legjobban fogadott albumaként is emlegetik.

01. 1+1
Az első dal betessékel minket a háromnegyed órás műsorba, amely telis-tele lesz hasonlóan erős vokál vonulatokkal, hasonlóan egyszerűségükben nagyszerűvé váló dalszövegekkel, és hasonlóan lassabb, középtempójú dallamokkal, mint az intro dal. De ha valaki egy másik ajtón megy be, akkor lehet a kevésbé slágeres dalok, kevésbé újszerű dalszövegek, és a kevésbé felpörgető ritmusok összképét látja majd maga előtt. Szóval nézőpont kérdése ez is. A kritikák is e két irányba feleződnek. Vagy azt mondják, túl lapos lett ez az album, vagy azt váltja ki az emberben - amit az énekeső is elszeretett volna érni - hogy ez egy klasszikus lemez lett, amely tökéletesen formálódik Beyoncé karrierjének státuszához.

A 1+1 érdekes megközelítésből írta meg a legközhelyesebb daltémát. Beyoncé pedig saját vokálját szabadon engedve, énekel egy szépet rajta. The-Dream-nek viszont sokkal slágeresebb elképzelése volt erről a dalról, ahogy az a megjelent demo felvételéből kiderült. Ebből pont az a csipetnyi valami hiányzik, amit a demo készítője is beleálmodott. Ebben a verzióban ez csupán egy bevezető dal, amelynek kétségkívül  legizgalmasabb eleme az énekesnő hangja.

02. I Care
Engem meglepett, hogy sokan a legjobb dalok közé sorolták az 'I Care'-t. A vokál által összegyűjtött dühenergiát az ötletszegény átkötés romokba dönti. Hiányzik egy erős refrén, a hirtelen értelmetlenül felgyorsuló, kusza refrén helyén. A zene jó, a versszakok élvezhetőek, de az én ízlésem szerint, ez borzalmas 'lalala-zás' és 'uuu-zás' inkább az album egyik leggyengébb dalává teszi az 'I Care'-t, mintsem a legjobbá.

03. I Miss You
Nemes egyszerűség jellemzi mind az Frank Ocean által írt szöveget, mind a hozzáálmodott zenei alapot. Ahogy a dal is mondja "... ez egy nagyon egyszerű érzés, mégis ez minden". A legegyszerűbb dob alap ismételtetése, amibe Beyoncé intim hangszíne varázsol csak valódi dallamot. Ezért szeretem az R&B-t, amelynek már szinte kihalt fajtája ez. De szerencsére Beyoncé már elég régóta szakmában van ahhoz, hogy ő még emlékezzen az ilyen dalok szépségére.

04. Best Thing I Never Had
Több mint féltucat ember kellett ahhoz, hogy a nagyon érdekesnek ígérkező "Best Thing I Never Had' cím köré sztorit alkossanak. A "Best Thing I Never Had', a "legjobb dolog az életemben" kifejezés kifordításából, csupán egy karakter hozzáadásával a "legjobb dolog az életemben, ami soha sem volt az enyém" című történetet fogalmazza meg. Szóval újból egy kreatív dalszöveget kapunk, egy másik, ugyancsak sokszor használt daltéma kikerekítéséhez. 
 
Ebből a dalból is hallhattunk egy korábbi, demo verziót. Ha azt választották volna az albumra, akkor most egy olyan dalról beszélnénk, ami egy újabb merész fejezete a '4'-nek, a '90-es évek hangzásával tarkítva. De a felkerült verzió esetében sokkal inkább az egyik legbiztonságosabb dalról kell beszélünk most, ami csak a vokál stílusában folyik egybe társaival, miközben a 'rádió-pop újabb véres áldozata' címet is kiérdemelhetné. A '4' album eladásainak és megjelenésének története a bizonyíték arra, hogy már pedig Beyoncé-nak nincs szüksége lagymatag dallamokra, de még csak a rádiósok talpnyalásra sem, hogy eladja a lemezét, szóval ezt a változtatást én rendesen bánnám a helyében. Csupán a dalt hallgatva, idegesítően átlagos, ami talán nem is kapna figyelmet, ha ezt nem Beyoncé neve alatt adták volna ki.

05. Party
A dal nélküli cím, sokunkat megtévesztette. Mert nem ez az a ütemsebesség, amit egy partihoz napjainkban elképzelünk. Második fejezete az előző album, szintén Kanye West által vezényelt "Ego" hangzásnak, de Andree 3000 miatt a debütáló szóló lemez "Hip-Hop Star" című dala is eszembe jut, ahol az Outkast másik fele segédkezett. Az "Ego"-t se nagyon tudom a mai napig hová tenni. Furcsa belegondolni, hogy Kanye West pont ilyen formájú dalokat képzel el Beyoncé-hoz, nem igazán értem, miért. A "Party" című dal nagyon vontatott, egyhangú, amit szerintem Andree 3000-nak azért sikerült feldobnia, de még is csak a háttérzenék kategóriájába csúszik. A hírek szerint, viszont érkezik klip hozzá. Úgy veszem észre, Amerikában egyre jobban kezdik újra megkedvelni a középtempójú R&B dalokat, szóval meglátjuk, mi sül ki belőle egy helyes kis videóval.

06. Rather Die Young
Amikor nyilvánosságrahozták a dallistát, a "Inkább halok meg fiatalon" című track izgatott leginkább. "Boy you'll be the death of me/ You’re my James Dean/You make me feel like I’m seventeen/You drive too fast, you smoke too much..." majd pedig kiderül, hogy az ember nélkül nem lehet élni, csak halni. Még mindig tetszik, ahogyan az ősrégi témákat szövegileg feldolgozza ez az album. De zeneileg is érdekes. Itt már észrevenni, hogy tényleg kicsit több féle hangszert vettek elő a '4'-hoz. Az ezáltal kialakult merész hangzást érezni még az "I Care", a "Countdown", és az "End Of Time" című dalokon is. A dallam lassul és gyorsul, még is egybefolyanak ezek a változások. Elhiszem, hogy sokaknak nem tetszik, nekem még is valamiért inkább ez, mint az "I Care". 


07. Start Over
Ne suhanjon el senki a "Start Over" mellett, mert nagyon meg lehet szeretni. Ami nem sikerült az "I Care"-ben, sem a "Rather Die Young"-ban, az itt végre összejött. Az energia jön, és marad, amíg kell. Úgy érzem, az egyik legslágeresebb dala a '4'-nak, és zavar, hogy ezt odaát nem így érzik.
Alig várom, hogy színpadra kerüljön. Elég nehezen énekelhető dal, Beyoncénak megint van hol megmutatnia, mivel is áldotta őt meg a Jóisten. Azt vettem észre, egyre kevesebb olyan dal készül, vagy kerül ki, amely megtornáztatja az előadó hangszálait, bár nagyon nem csodálkozom a miértjén. Azokra a dalokra gondolok, amelyek nélkül tehetségkutató műsor nem futhat le, például Alicia Keys "If Ain't Got You". Már hiányoztak az ilyen 'nagyon éneklős' dalok, és a "Start Over"-nek sikerült most ezt pótolnia.

08. Love On Top
Tolakodóan boldogságos dalnak vélem a "Love On Top"-ot. Pont ezért, súlyosan hangulatdal, mert ha éppen nem a jó időben szólal meg, - maradjunk annál a megfogalmazásnál, hogy - nagyon tolakodó tud lenni. A hatást a '80-as évek hangzásvilága határozza meg. Amikor még a pop dalok derűsebben zengtek a szintetizátor billentyűi között, ahol a pop zene elkezdett virágozni, és az a rengeteg nagy sláger, amit még azok is szívesen hallgatnak vissza, akik később látták meg a napvilágot. Csupa jó dolog jut eszébe az embernek a '80-as évek zenéiről. Ahogy gondolom a '81-es születésű Beyoncénak is. Ezért ez a vonzódás. Ashanti "Chapter 2" (2003) című albumán hirtelenjében a '80-as évek hangzásában felbukkanó "I Found Lovin'"-ra emlékeztet, több szempontból is. Mindenesetre, az emlékezetes VMA fellépés lendített egyet a dalon.

09. Countdown
Vészesen közeledünk az album végéhez, amikor végre valami pörgősebbe bukkanunk. A "Countdown"-t több dalból vágták össze. (Mintha a 12 dal mellé nem fért volna még el néhány, de próbálok ebbe már nem belemenni. Egyébként 72 dal készült ehhez albumhoz.)

A visszaszámlálás ötletesen kivitelezett. Az olyan dalok kapcsán, mint az "I Care" vagy a "Start Over", többhelyen is kritizálták az album dalszövegeit, mivel semmiképp sem összeegyeztethetők Beyoncé boldog párkapcsolatával. Ez engem is zavarni szokott, kevésbé hitelessé válik a történet miattuk, de legalább a "Countdown" felsorolásnál már jobban odafigyelnek a dalszövegírók, és máris kompenzálva kell éreznünk magunkat. Talán még a "Countdown" szövege illeszkedik a leghitelesebben Beyoncéhoz. Egyébként igen, van benne egy Boyz II Men részlet is, de kinek tűnik fel? Ahogy a "Party"-ban megjelenő "La Di Da Di"-t is eltúlozták a hírek, nem venné észre a kutya sem. Ha a "Deja Vu" volt a "Crazy In Love" második része, akkor a "Countdown" lehetne a nagy szerelem ünneplésének harmadik verziója, de persze akkor már az "End of Time", vagy a "Love On Top" is vetélkedhetne ezért a címért. 

10. End of Time
Az ígért afrikai hatás csak az "End of Time"-ban érezhető. A megszokottól eltérően, ezúttal az album végére kerültek az ütemesebb dalok, jóleső felüdülést hozva a lemezre. A szintén gyorsabb "Countdown"-t követő "End of Time" újszerű és slágeres, még annak ellenére is, hogy régebbi műfaj ihlette, amely szűkebb rétegekben mozog. Régi, mégis új. A semmiből bukkanak fel a hangszerek, mégis erős az ütem, ami átadja az energiát. Nem csak Beyoncé unokaöccsének a kedvenc dala ez, de az enyém is, szomorú vagyok, hogy nem ez lett az első kislemez!

11. I Was Here
A tizenkét dal közül ez emlékeztet leginkább az előző album 'I Am...' oldalára. Szerintem ilyesmit vártak az emberek Beyoncé-tól, de végül csak egy dal lett belőle. A pop balladát a híres dalszövegírótól, Diane Warrentól kapta az énekesnő, amit Beyoncé a 'Halo' producerével, Ryan Tedderrel készített el. A mély vokál igazán komollyá varázsolja a mondanivalót. A dalszöveg, pedig végre megint említésre méltól. "I wanna leave my footprints on the sands of time / Know there was something that, and something that I left behind". "I Was Here", vagyis "Itt jártam". Beyoncé/Diane Warren azt szeretné, hogy emlékezzenek rá az emberek, és mintha finish-be érnéne ezzel a csodálatos vokállal/dalszöveggel; mert egyikük sem most tette meg az első lépést ez irányába.

12. Run The World (Girls)
És elérkeztünk az utolsó, egyben az első dalhoz. A dal, a Major Lazer nem is olyan régi, 2009-es "Pon de Floor" című slágeréből kölcsönözte az alapot. A Switch és Diplo által alkotott Major Lazer produkció szívesen adta oda a dalt és alkották újra, még is voltak, akik a nyugaton club slágerré vált eredeti miatt ezt nem fogadták jól. Olvastam valahol egy kommentet például egy brit csajtól, aki azt írta, hogy szerinte azért nem lesz sikeres ez a dal, mert az eredeti még mindig nagy sláger feléjük a clubokban.

Én azért voltam mérges, mert Beyoncé 3 évet várt, ami után egy visszatérés nagyot szólhat. Sokan be voltak zsongva, hogy vajon mekkorát fog bukni, és akkor megjelenik egy első kislemezzel, aminek nem csak a zenéje, de még a szövege sem új. Mintha ez megint csak egy túl biztonságos lépés akart volna lenni. Ez a dal már egyszer volt sláger. És mivel a "Single Ladies" is olyan nagy sláger lett (meg annak idején az 'Independent Woman' a Destiny's Childdal), jött még egy feminista dalszöveg, hogy még egyszer nyerjen vele. Annak ellenére, hogy én is nő vagyok a RTW-öt már én is kicsit túlzásnak tartom, a téma pedig lerágott csont. Sok helyen elemezték a dalszöveg és a klip feminista mivoltát. De én azt mondom ez is csak egy pop dal, amit férfiak!! írtak Beyoncénak, hogy sok pénz legyen belőle, és ennyi, nem több.

A klip olyan lett, mint amibe megint csak mindent bele akartak rakni, ami felkeltheti a figyelmet. Ott volt az extrém tánc, a extra jelmezek, a szexi jelenetek, vagy az állatok. Az erőlködés rontotta el az egészet. Az album egyikeként sokkal jobb dalnak tűnik, mint vezető kislemezként.


A bonusz dalok. A "Dance For You" megint kedvez az "I Am" rajongóinak, ahogy a japán extra dal, a "Dreaming" is a pop balladákat eleveníti meg. A "Schoolin Life" még erősebb '80 évek hatást kapott, mint a "Love On Top", a dalszöveg itt viszont érdekesebb. A "Lay Up Under Me" kicsit elveszik a többi között, pedig egyedülállóan, egy csepp funkyval kecsektet.


A '4' a reklámhulláma kimondottan unalmas volt. A profi fellépéseket leszámítva, a kis-dokumentum filmek, a magazin és tévé interjúk semmi izgalmassal, vagy újjal nem tudtak szolgálni. A reklám pedig már álcázatlan Beyoncé minden egyes szavában. Ezt az albumot Beyoncé neve, mint márkajelzés adta el ilyen nagy példányszámban.

De, mint zene... Beyoncé büszke lehet erre az albumára. Tovább lépett ezzel a munkájával, még is sikerült klasszikust alkotnia. Hangja több, mint hibátlan. Az album színes, és saját személyiséggel bír. Egyetlen szépséghibája, hogy nem olyan könnyen szerethető, mint Beyoncé maga.

De az igen bátor dalok mellett azért nyugodtan ellegelésznek  a bátortalanok is. És nehéz eldönteni, melyiknek örülnénk inkább. A kiötölt művésziességben sokszor elveszik a szikra. Sok dalt inkább figyel az ember, mint sem csupán hallgatja, és élvezi. 


Szeretem ezt az albumot, és jóval többet hallgatom mint azokat, amiket hasonlóan értékeltem, de ez az osztályzat úgy jött ki, hogy megpróbáltam levonni a rajongásomat abból a számból, amit csakis a szívemre hallgatva adnék. 

7/10 HOT!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése