Christina Aguilera: Bionic

Előadó: Christina Aguilera
Album: Bionic (Deluxe verzió)
Megjelenés: 2010.06.04.
Műfaj: Electro-pop, pop

01. Bionic      
02. Not Myself Tonight      
03. Woohoo  
04. Elastic Love      
05. Desnudate      
06. Love & Glamour (Intro)      
07. Glam      
08. Prima Donna      
09. Morning Dessert (Intro)      
10. Sex For Breakfast      
11. Lift Me Up      
12. All I Need      
13. I Am      
14. You Lost Me      
15. I Hate Boys      
16. My Girls      
17. Vanity      
18. Monday Morning      
19. Bobblehead      
20. Birds of Prey      
21. Stronger than Ever      
22. I Am (Stripped)      
23. Little Dreamer      
24. Woohoo      
25. Love & Glamour (Intro)      
26. Birds Of Pray

Christina Aguilera legelső albuma 1999 nyarán jelent meg. Kis szösziként pedig olyan slágereket gyártott, mint a "Genie in a Bottle", "What a Girl Wants", vagy a "Come on Over Baby (All I Want Is You)". Az Egyesült Államokban nyolcszoros platina lemez lett a debütáló albuma! Christina Aguilera még sem volt ezzel annyira megelégedve, ahogy az ember gondolná, ugyanis az összehasonlítgatások végett egykori gyermekkori barátnője árnyékában (Britney Spears) vált híressé. Az debütáló album sikereivel azonban évekig kihúzta: jelent meg spanyol lemez, karácsonyi album, míg következő nagylemezén csak 2001-ben kezdett el gondolkodni. És arra jutottak, ki kéne lépni abból a bizonyos árnyékból. Ennél jobban nem is tehették volna, 2002-ben ugyanis Christina Aguilera komoly hangvételű lemezzel jelentkezett, ami már zeneileg is elhatárolódott a korábbi dalaitól. A "Stripped" világszerte többszörös platina lemez lett! Christina pedig külsőleg is úgy alakította stílusát, hogy csöppet se hasonlítsák másokhoz. Haja a turnéra fekete lett, felszedett néhány kilót, és esze ágában sem volt eltitkolta mellén végzett plasztikai műtétet sem. A harmadik lemezére is sokat kellett várni, 2006-ban jelent meg a "Back To Basics", amivel a retro divatnak hódolt. Az album megint csak igényes pop zenékkel volt csordultig töltve, ami szintén világszerte többszörös platina lett. Ekkoriban a Pin-Up stílusnak hódolt, újra szőkén. Ezután újabb 4 év telt el nagylemez nélkül. Ez idő alatt Christina férjhez ment, és megszületett kisfia is. Habár valamelyest kiesett a köztudatból, nem döntött úgy, abba hagyja a zenei pályát. Családi ügyeinek alakulását tekintve viszont lehet, hogy ez nem lett volna rossz döntés.

Christina "Bionic" című stúdió albuma 2010 júniusában jelent meg, és a média bukásnak könyvelte el. A lemez az eladási listákon nem szerepelt oly rosszul (USA #3; UK #1; Magyarország #12). Azonban az első héten nem tépték egymást az emberek a lemezért a boltokban. Ez pedig elég is volt a médiának ahhoz, hogy megbukottnak bélyegezzék a lemezt. Az viszont tény, hogy igazi slágert még nem hallhattunk róla. A másik oldal azzal védekezett, hogy az album promóciója volt a rossz. Nos, ezzel is egyetértek. Christinára is rossz hatással volt az erőteljes Gaga-hullám, a nagy nyomás az elvárások miatt, így elég buta lépésekre szánta el magát. Például visszafordult a tömeg pophoz, így electro-pop dalokba kényszeríttette bele magát; a "Bionic" nem túl érdekes, illetve érthető koncepciója is negatívum; nem maradt ki a legrosszabb sem, amit ellehet követni: a nagyobb figyelem érdekében újból vetkőzésbe kezdett, és olyanokat láthatott a világ, amire nem is nagyon volt már kíváncsi senki. Első kislemez a "Not Myself Tonight" nemhogy zeneileg egy nulla (Christina szintjéhez mérve), de ehhez még hozzáadták a mínusz értékekben mozgó videó klipet is, amire elég annyit mondani, hogy a benne érezhető kétségbeesettség csak úgy arcba vágott minden kedves nézőt.



Van egy elméletem arról, hogyan is működhetett volna jobban ez az album. Nekem abszolút nem tetszik ez a koncepció, borító, imidzs (hulla fehér bőr, vakító szőke haj, piros rúzs). Én nem szeretek Christina Aguilera-ra nézni, már egy ideje. Ezzel mindenképp csinálhattak volna valamit. Nem kérdés, borítónak is valami szebb valamit választattam volna. Első kislemezdalnak kiadhatták volna a címadó dalt a "Bionic"-ot. Ami nem csak meghatározza az album témáját és hangulatát, de megvan benne a kellő energia löket, megfelel a mai pop zenei divatnak, és ideig-óráig úgy gondolom lehet szeretni is, mert az újdonság hatásával veszi le az embert a lábáról, ami Christina esetében nagyon éreztette a hiányát. Második videó klipnek én a "WooHoo"-t ajánlottam volna, ami elég hamar internetre is került, így az emberek addigra kicsit meg is szokhatták volna. Reklámnak ez a dal a legtökéletesebb, már csak azért is, mert napjaink egyik legkedveltebb vendég előadója is rakott rá eggyel. A dalból lehetett volna valami. Harmadikként az "I Hate Boys" dallal lephették volna meg azokat, akik még az előző két dal után is kételkednek. Ebbe a dalba bele van kódolva, hogy sláger legyen. Negyediknek pedig választhattak volna egy lassú, klasszikus Christina Aguilera dalt az albumról. Én az "I Am" című dalt javasoltam volna, mert bár közhelyes témát dolgoz fel, azt igényes formában teszi, és könnyen megkedvelhető dal, amivel ráadásul Christina Aguilera hangja csak úgy egybeolvad! Egy újabb klasszikus válhatott volna belőle. Ha más nem, a rajongók számára. Volna, volna, volna...

Ezzel együtt össze is szedtem azt a néhány dalt, amit érdemes meghallgatni az albumról, mielőtt átsuhanunk felette! Szerintem, ha a leírt sorrendet követték volna, már az is teljesen mindegy lenne, hogy a többi dalból mi kerül fel az albumra. Ezekkel ellehet adni azt, ami most rajta van. És hogy mi van még rajta? Érdekes, hogy kétfelé lemezre lehetne vágni az albumot. Az egyik az elektro-tömeg-pop oldal, a másik a klasszikus-Christina Aguilera balladák oldal. De sajnos az utóbbiba jóval kevesebb dal kerülhetne. Ezért csak úgy eláraszt minket a már-már kacat számba vehető electro-pop, amit mindenki csinál, és egy albumon se lehet sokáig szünet nélkül fogyasztani. Egy kalap alá lehet venni az összes ilyen dalt a "Bionic"-ról. Nem is érdemes őket egyenként elemezni. Ilyen lett az "Elastic Love", "Desnudate", "Glam", "Prima Donna", "My Girls", "Vanity", "Monday Morning", "Bobblehead", "Birds Of Pray", és az iTunes bonusz "Little Dreamer" is. Átfogólag, általánosságban elmondható mindről, hogy néha felcsillan bennük egy-egy érdekes vonás, ami vonzóbbnak állítja be a dalt annál, ami. Gondolok itt olyan elemekre, mint például az "Elastic Love" első néhány másodperce, ami például igazán ütős, és jól tud szólni a hangfalakban, de csak 15 másodpercig. Utána, mintha összefutnának a "kitalált" hangszerek benne, és felveszi az electro zene igazán utálható, fültépő jellemzőit. A "Desnudate" is megfoghatja az embert, de csak azt, akit nem zavar az az apró tény, hogy Britney "Get Naked" (Britney Spears, Balck Out, 2008) című dalának utánzata. Szarkasztikusan megjegyezném, hogy Britney dalát se szerettem, de inkább azt hallgatom, mint Christina verzióját. A "Prima Donna"-ban igazán áramlik az energia, de csak az tudja élvezni, akit nem idegesít az az émejítő hullámzása, ami végig kíséri a dalt. Egyszer gyorsak vagyunk, majd lassabbak, majd megint gyorsak, majd megint lassulunk... A "Vaniaty" ugyanúgy néha megérint a "tükröm, tükrüm, mond meg nékem"-mel, vagy a híres-klasszikus esküvői dal dúdolásával. De végül lekerekedik a szám, főként mert ez a dallam sem túl eredeti, néha már egyenesen gagyi. A "Birds Of Prey"-nek is csupán a dalszövege bökdösi fel az érdeklődésemet. "...a bevett kék pirula, csak megsirított téged, a piros pirula, meg arra volt jó, hogy elfelejtsd, miért is sírtál."- hangzik el, a "Ragadozó madarak" című dalban. Érdekesnek érdekes, de élvezhető is?

A "Sex For Breakfast" egyfajta átmenet. Emlékeztet Christina "Stripped" című stúdió albumán szereplő hangulatra. Majd jönnek a lassú, érzelgős dalok. "Lift Me Up", "All I Need", "I Am", "You Lost Me", "Stronger Than Ever". Mellette szóljon, egyszerűen imádom, hogy élő hangszerekkel vették fel a dalokat! Annyival szebb annál, amikor csak odamixelik őket, ahogy a legtöbb pop dalban manapság működik. Itt érezni a hangszerek rezgését is, és ettől ezerszer hatásosabb, és valódibb, mintha csak az odagondolt effekteket hallgatnánk. Ez az öt dal kellett volna, plusz a három kislemeznek javasolt ("Bionic", "WooHoo", "I Hate Boys"), ezeket pedig kihúzhatták volna 3-4 dallal, abból a több tucatból, amit most hallhatunk, és máris egy barátságosabb lemezt tartanánk most magunk előtt. Én imádnám azt a lemezt!
A "You Lost Me" is egy érzelmekkel átitatott, fogyasztható dal. Viszont az "I Am" és "All I Need" véleményem szerint alkalmasabb lett volna kislemezre. Az "All I Need" kisfiának címezve, tele érzelmekkel, gyönyörű dal lett! Az "I Am" a legerősebb balladája az albumnak. A "You Lost Me" újra megerősíti azt, hogy Christina Aguilera fantasztikus előadó és énekesnő. Átérzi, és előadja a dalt, és mindezek mellett csodálatosan is énekel benne. A bonusz verzión megszólaló "Stronger Than Ever" a klasszikus vonásokkal, klasszikus pop ballada lett. És miért is imádni valóak ezek a dalok még? Mert érzelmeket közvetítenek, és azt a legjobb minőségben teszik. A dallamok mindegyike a helyén van, úgy, ahogy a hangszerek összhangjában, és a kiénekelt hangokban sem lehet hibát találni! Ne írjuk le Christina Aguilera-t, a rosszul teljesítő szakemberek miatt, akiket mi nem tudunk utálni! Nem csoda hogy szebbek ezek a dalok, amelyekkel az énekesnőnk is képes azonosulni, a stílus tekintetében.

A "Not Myself Tonight" azért lett első kislemez, mert jól hangzik, hogy Ester Dean írta, és Polow da Don volt a producere. A klip túl rámenős lett és a dal sem lett annyira megnyerő, mint akarták. B kategóriás sláger, ennek ellenére lista szereplései igazán jók voltak.

Nekünk fontos tudnunk az album kapcsán valamit! Valamit, amit még a HVG és a Népszabadság is közölt honlapjukon. Christina Aguilera és Nicki Minaj közös számukban, a "WooHoo"-ban Kovács Kati "Add már Uram, az esőt" című dalát dolgozzák fel! Kovács Kati neve a szerzők listáján is fel lett tüntetve! (A dalnak több nyelven, köztük angolul is létezik egy változata.)

Az "I Hate Boys" Katy Perry "I Kissed A Girl" című dalára emlékeztet. Ugyanúgy nem tudom hova rakni a dalszövegének témáját, ahogy azt sem, miért pont most kell olyan mozifilmmel jelentkeznie, mint a Burlesque. Mintha Christina kinőtt volna abból a korból, amikor ez még jól áll neki. Az egész mozifilm tipikusan egy hosszú reklámfilm, amely Christina Aguilera, énekesnőt reklámozza. Talán már divatjamúlt is ez a próbálkozás. Azonban lehet, hogy van hatása. A film egyébként nagyon jól nyitott az amerikai mozikban! Vajon Christina Aguilera meg tudja határozni, ki a célközönsége? Azt hinné az ember, hogy pop dalait komolyabb minőségben szeretné közönsége felé eljuttatni, majd fordul egy felet, és kiderül, inkább a tömegpop kedvelőinek szeretne behódolni, néha úgy tűnik a már kezdetek óta mellette álló rajongóinak szeretne zenéjével kedveskedni, aztán pedig megcélozza a tiniket - elfelejtve azt, hogy ők talán már nem ugyanolyan tinik, mint az 5-10 évvel ezelőttiek. Úgy gondolom, az albumon is meglátszik, hogy pontosan nem tudná meghatározni, mit vagy kit is szeretne elérni a zenéjével. Ez pedig igen fontos kérdés, amelyre minden művésznek tudnia kellene a választ.

Nem ragozom tovább, összefoglalva ezen az albumon tényleg egy halom kacat dal szerepel. Nem kellett volna a több platina lemezes Christina Aguilera-nak ennyire megijednie újabb vetélytársaitól, és ez az album is jobban sikerült volna. De hála Istennek, nem adta fel teljesen önmagát, így az lemezen még mindig találni olyan dalokat, amelyek Christina Aguilera tehetségét nyugtázzák. A koncepció és az ezzel együtt járó promóció siralmasra sikeredett. Viszont a "Bionic" című albumon megbújik néhány szeretetre méltó dal is, az én szememben, számszerint nyolc ("Bionic", "WooHoo", "Lift Me Up", "You Lost Me", "All I Need", "I Am", "I Hate Boys", "Stronger Than Ever"). Elmondanám, hogy csináltak már ennél ezerszer rosszabb albumokat is, a bukás szót viszont Christina Aguilera esetében, úgy kell értelmezni, hogy saját szintjén nem teljesítette az elvárásokat. Nyolc jó dal, úgy gondolom nem egy pocsék teljesítmény, ezért a hatos mellett döntöttem.

6/10 HOT!