2012. március 3., szombat

Estelle: All Of Me

Előadó: Estelle
Album: All Of Me
Megjelenés: 2012.02.28.
Műfaj: soul, R&B

01. The Life
02. International (Serious) feat. Chris Brown and Trey Songz
03. You and I
04. Love the Way We Used To
05. Cold Crush
06. Don’t Break It
07. Break My Heart feat. Rick Ross
08. Thank You
09. Who We Are
10. Wonderful Life
11. Found My Way…
12. Back to Love
13. Blue Skies
14. Speak Ya Mind
15. Do My Thing feat. Janelle Monáe

Négy évvel ezelőtt egy londoni lány dalba foglalta érzéseit az amerikai fiúk iránt (American Boy, 2008). Mivel ezt Kanye West mellett tette, nem csupán egy jó dal született, hanem világsiker is. Azóta pedig csak várjuk a következőt. 

Estelle nem élt még időben az akkor megszerzett hírnévvel, a hírnévvel járó lehetőségeivel. Azóta nem adott ki új albumot, csak most érkezett, négy évvel később az új lemez, az 'All Of Me'. Éppen ezért nem más, mint mentegetőzés az iparra, meg a rasszizmusra mutogatni, ha a hírnév tompulásáról van szó. Itt rendesen hiányzik az önreklám, meg az áldozat a kicsit slágeresebb hangulatért, de John Legend mellett ilyenekre csak ritkán számíthatunk. Maradunk az "alulértékelt művész" címkénél, amit önként magára aggatott. Ide érkezett a "mindent rólam" című harmadik nagylemez.


Kellemes, középtempójú R&B alapok, visszafogott soul vokállal társítva.

Van persze Chris Brown, Trey Sonz, Rick Ross is, mert nekik lenniük kell, ha fél-hírnévvel állunk neki egy albumnak, amit Amerikában is el akarunk fogadtatni. A nemzetköziségért vállalt áldozat, azonban újból meghozza gyümölcsét.

Az "International (Serious)" megéri azt a 3 perc 56 másodpercet! A két amerikai urban népszerűség minden bizonnyal jó hatással voltak az amerikai zenei műfajról brit lélekkel gondolkodó Estellere.

Három megnyerő dal szerepel a lemezen. Az előbb említett tempós R&B közreműködés mellett, a kislemez dal a „Thank You”, valamint az utolsó track, a "Do My Thang”.  
 A "Thank You” meglehet, hogy elsőre átlagos, unalmas soul balladának tűnik, de a vokál dallamossága meggyőző lehet. A "Do My Thang” kifejezetten jóra sikeredett. Stílusát tekintve több Janelle Monae van benne, mint Estelle, és pont ezért üdítő, a lemezvégre szánt poposabb formátum pedig csak hab a tortán.

A "The Life" intro-dalként csapódik le, ami bizonygatni próbálja Estelle hip-hop voltát. A "Love The Way We Used To"-ban felbukkan minden zenei hamisság, ami Estelle stílusába már beleolvadt. A "Could Crush" letisztultsága felpezsdítő ebben a környezetben.

A "Break My Heart" egyszerű társa a többi R&B-soul andalgásnak, ami lényegében jellemzi az albumot, de nem sikerült belegyurmázni Rick Rosst, meg az akaratlagos R&B videoklipet, mert ez a dal, nem az a fajta dal. Brandy és Kanye West 'Talk About Our Love'-ja jut róla eszembe példaként, amikor nem fér össze néhány elem. A "Wonderful Life" szorozza az általános hangulatot. A "Speak your Mind" sokkal precízebb zenei alapot érdemelt volna, de így is kiemelkedőbb darab.

Majdnem minden második cím hosszú introkat takar, ami teljesen feleslegesen töri meg állandóan a hangulatot. A hangulatot, ami összességében egyszínű. Nem a tempóról van szó, hiszen azt időnként megpróbálják felpörgetni (Cold Crush, Back To Love), de meglepetés nem nagyon akad, csak annyi, amennyivel a vendégelőadók szolgálhatnak 

Az előadó harmadik albumával, - ami 4 évig váratott magára - jogosan kerül be a fiókba azzal a megállapítással, hogy ’igen, ő csak ezt csinálja, és soha nem is fog nagyon mást’. Ettől pedig az a két-három közreműködés sem menti meg. Estelle még nem bizonyította kellőképpen, hogy saját stílusának meg van a helye a felszínen, ahhoz hogy ilyesmit megengedhessen magának.

5/10 so-so

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése