Előadó: Whitney Houston
Album: I Look To You
Megjelenés: 2009.08.28.
Műfaj: Pop, R&B
Kiadó: Arista
01. Million Dollar Bill
02. Nothing But Love
03. Call You Tonight
04. I Look To You
05. Like I Never Left (feat. Akon)
06. A Song For You
07. I Didn't Know My Own Strength
08. Worth It
09. For The Lovers
10. I Got You
11. Salute
Sokan nevezik az 'I Look To You' albumot Whitney Houston nagy visszatérésének. A 'Just Whitney' című album 2002 végén jelent meg, ami platina lemez lett az Egyesült Államokban, de nem lett listavezető. Amire viszont jobban emlékszik a világ azokból az évekből, az Whitney Houston ijesztő soványsága, drog botrányai, lemondott, vagy rosszúl sikerült fellépései és hasonlók.
2007-ben jelentették be hivatalosan Clive Davis -szel (a lemezkiadós nagyfőnök), hogy új albumon dolgoznak. Két évvel később, 2009-ben pedig megérkezett a várva-várt lemez.
Whitney nem szereti, ha ezt a lemezt visszatérésének tituláják, mondván, hogy ő nem ment sehová, csak egy kis szünetet tartott. 2001-ben az Arista Records a történelem eddigi legzsírosabb lemezszerződését kötötte meg az énekesnővel, ami 100 millió dollárról szólt, 6 albumért! Félelmetes... de a hangsúly most azon a 6 lemez van. Joggal védekezik a visszatérés kifejezés ellen, hiszen egyértelmű volt, hogy lesz még lemez, és hogy nem kis energia és pénz lesz benne, ha már csak az magában nem lenne garancia, hogy Whitney Houston-ról van szó. Szóval még 1 millió dollárnál is százszor többet ér! :)
A 6. stúdió albuma sokkal személyesebb hangvételű, mint az eddigiek. A dalok többnyire az mesélik el, hogyan tudta leküzdeni az elmúlt évek nehézségeit. A drámát viszont kihagyták, nincs "It's Not Alright But It's Okay" féle történetmesélés, jórészt inkább csak az érzelmi megtisztulásról szólnak a dalok.
A show részt inkább eladták Oprah-nak. Akit érdekel a téma, érdemes megnézni a 2009-es egész estés interjút, amiben Whitney elárul egy-két szaftosabb részletet is katasztrófába fulladt házasságáról Bobby Brown-nal, de mindezt természetesen a tökéletesen túl dramatizált show stílusban, Oprah-val a főszerepben aki már szinte azt suttogja: "öntsd ki a szívedet drágám, csak mi vagyunk itt, nekem elmondhatod, nem mondom el senkinek..." lol. Whitney pedig készségesen próbálja elhitetni a világgal, hogy neki van a világon a legrosszabb élete, mert hát híres, meg annyi sok pénze van. Persze, ki vagyok én, hogy megítéljem, de én nem tudom őt annyira sajnálni. Ő választotta a drogokat, ahogy azt is, hogy a show bizniszben akar dolgozni.
A drogos-boldog években Bobby Brown saját valóságshow-t is forgatott. Teljes részeket nem találtam, csak egy-két szebb momentum van feltöltve belőle a YouTube-ra, amikben sokak szerint eléggé lejáratják magukat, erről nem nyilatkozom, mert abból a kis részletekből meg végképp nem akarok ítélkezni, csak érdekességként hoztam fel.
Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy milyen gyönyörű hangot hordoz Whitney torka, amit már újra képes visszaadni élőben is! Had idézzem az ausztráliai tv interjú egyik mondatát, ami Whitney száját hagyta el "Nem kell levennem a ruháimat, nem kell ráznom a popómat, mert még tudok énekelni... hál' Istennek." Kicsit nagyképűnek tűnhet, de nagyon realisztikusan írja le a mai könnyű zene előadóinak nagy részét. Sajnos.
Az album eddig több mint 2 millió példányban kelt el, 7 országban platina lemez lett, és világszerte több országban vezette az eladási listákat (nálunk az 5. helyig jutott és arany lemez lett).
01. Million Dollar Bill
Az old school érzés nem csak a videó klip számlájára írható, ebben Loleatta Holloway "We're Getting Stronger" című számából kölcsönvett dallam is közrejátszott.
A pengetős hangszer az elején, a ütemes dob kíséret és a hibátlan hang minőségivé teszi a dalt. A visszafogottsága, a közép gyors ütem és az r&b poppos értelmezése pedig igazán Whitney Houston-hoz illővé varázsolta.
Emelem a kalapom a producer előtt, ugyanis kivételesen hátrahagyta önmagát és csak arra koncentrált, hogy az előadótól milyen dalt várnak. Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy Swizz Beatz követte el ezt a dalt. Főként azért, mert ő is egy olyan producer, akinek általában nagyon felismerhető a saját stílusa a dalokon, amiket másoknak készít. Meg az is érdekelne, hogy keveredett bele ebbe a felkérésbe, kétlem, hogy valamelyik fejes úgy gondolta a legmegfelelőbb producer a vezető kislemezhez, minden bizonnyal egy olyasvalaki, aki eddig többnyire csak rap dalokon dolgozott (Jay-Z, 50 Cent, Busta Rhymes, Game, Eve, T.I., Lil Wayne, Ludacris stb.) vagy esetleg R&B club dalokon.( Egyébként Swizz Beatz állítólag Jennifer Lopez új albumára is készít egy dalt.)
De azért mégis csak hiányzik belőle valami... talán csak azért hiányolok belőle egy kis pluszt, mert nem vagyok megrögzött Whitney Houston rajongó.
A dal egy olyan férfiről szól, aki úgymond értékessé teszi a hölgyet. Írta ezt Alicia Keys, akinek a kedvese Swizz Beatz, aki meg dalba öntötte az elképzelést. Hát, nem aranyos? Bár nem tudom, hogy már a dal készítésekor is egy párt alkottak-e (elvileg igen), mert én csak nem rég tudtam meg, hogy van egy újabb hip-hop párunk. (Jól le vagyok maradva... :))
A dalszerző tehát Alicia Keys volt. Ő viszont annyira nem ugrott ki saját magából, sok dalának elmaradhatatlan összetevőjét nem felejtette ki ebből a dalból sem. Nem tudom ki, mennyire vette észre, de szinte mindegyik Alicia Keys dalban "ooo-znak" (Doesn'T Mean Anything, Put It In A Love Song, Karma, Fallin', Heartburn és a többi). Ez itt sem maradhatotott ki az átkötésből.
Whitney Houston-nak ez volt az első nagy sikere az 1999-es "My Love Is Your Love" című kislemez óta, de hátborzongató sikereket ez sem ért el.
Megint nagyon-nagyon mérges vagyok (hogy még kedvesen fogalmazzak) a magyar zenetévékre és a rádióállomásokra, mert nagyívben tettek erre a dalra. Pedig az album eladásaiból ítélve még nálunk is sokan kíváncsiak lettek volna rá. Rádiót nem szoktam hallgatni, csak nagy ritkán, úgyhogy azt visszaszívom, lehet minden második daluk ez volt, csak én mindig az első dalnál kapcsoltam be, majd ki őket.:)
02. Nothing But Love
Az album pozitív vonulata itt folytatódik és tart ki egészen a tizedik számig. Azért ritkaság, hogy egy ilyen a bulvár sajtó által "kedvelt" személyiség nem arról dob ki dalt, hogy a gyűlölködők húzzanak a francba, hanem a szeretetet köszöni meg, amit kapott, és a dal szerint Whitney még a rosszakarókat is szereti. Nagyon leegyszerűsítve tényleg ezt mondja, de a dal írói csak azt a közhelyet porolták le, hogy a rossz dolgok csak megerősítenek. A pozitív hangulata miatt mindenképp szerethető.
A zene is jó. Bár egy ilyen drága producertől (Danja) akár még ennél is sokkal-sokkal jobb eredményt is követelhettek volna.
03. Call You Tonight
Stargate ezen produkciója sajnos semmivel sem emelkedik ki az album dalai közül, nincs benne semmi olyan, amiért ez különleges lenne. Egy album dal egy R&B lemezről. Egyszerűen okés, meg jó, én kedvelem, de mást nem tudnék kiemelni belőle.
04. I Look To You
Aki a jó régi Whitney Houston-t kedveli, azokat ez a dal fogja kielégíteni. R. Kelly 10 évvel ezelőtt írta meg a dalt Whitney-nek. Whitney pedig most érezte úgy, hogy elő kell vennie a dalt, amit olyannyira időszerűnek érzett, hogy az albumot is e számról nevezték el, mondván ez a dal elmond mindent az életének ezen részéről.
Szép dal egy olyasvalakiről, akire számíthatunk, és akiért érdemes élnünk. Whitney gondolhatott itt az anyukájára, a lányára, de igazából azt vallja, hogy Isten az a valaki. Hát, igen... hol találnánk egy ilyen csodába illő személyiséget a földön, ha csak nem inkább valahol máshol keresgélünk, nem az emberek között.
A videó klip elég unalmas. Még azt se állítanám, hogy egyszer meg kell nézni. Kicsit fölöslegesnek is érzem. De ha valaki négy és fél percen keresztül azt akarja nézni, hogy Whitney Houston tátog a dalára egy darab sminkben, egy darab ruhában, egy darab helyszínen, az semmiképp ne hagyja ki!
A dal nem ért el túl nagy sikereket Amerikában (világszerte sehol nem került be a top 10-be), talán még sem ez az, amire a rajongók vágynak? Vagy inkább már nem olyan eladható egy lassú érzelgős szám, mint régen.
Pedig egy ilyen klasszikusan legyártott lassú dalt sokan szoktak szeretni. Azt egyébként nem tudom felfogni, hogy mi a francot keresett a Billboard Hot R&B/Hip-Hop Songs között. Számomra ez a dal pop dal. Zongora kísérettel, a mutassuk meg mit is tud a hangunk hozzáálással, a késleltetett dob alappal meg egyéb kihagyhatatlan pop dal kellékkel.
05. Like I Never Left (feat. Akon)
Hála a jó égnek, hogy ez a dal több mint idő előtt felkerült az internetre, ugyanis állítólag csak ez mentette meg attól, hogy kislemez legyen belőle! Amikor felkerült, körülbelül egyszer hallgattam meg, majd elkönyveltem magamban, hogy hát, ez elég csúfos visszatérés lesz, aztán már nem is nagyon foglalkoztam Whitney nagy visszatérésével. De mások sem fogadták jól a dalt. Nem tudom, Akon mit gondolhatott. Ez a dal nem igazán sikerült jóra. Unalmas, a refrénje túl vontatott és az alapokban sem találni semmi különösebben megkapót.
06. A Song For You
Leon Russell millió egyszer feldolgozott dalának egy újabb értelmezése ez, Whitney és Stargate által. Tényleg egy szép dal, nem csoda hogy sokan akartak egy verziót maguknak.
A dal zongora kísérettel kezdődik majd a várt dramatikus hangulat helyett inkább egy discoba dobnak be minket. Legalábbis nekem mindig olyan érzésem van ennél a dalnál, mintha egy lassú Whitney Houston dalnak a disco remixjét hallgatnám.
07. I Didn't Know My Own Strength
Ha Whitney Houston-ra gondolok, figyelem a dalszövegét, és közben hallgatom a dalt, borsódzik a hátam, annyira hiteles. Szerintem ez sokkal jobban illet volna címadó dalnak, a szövege miatt is, de nekem jobban tetszik a szám is, mint az "I Look To You".
A zene itt is a tipikus lassú pop dal köntösbe van csomagolva, csak egy aprónyit fordulatosabban, mint az "I Looked To You". Van oka a hasonlítgatásnak, mert csak ez a két igazán lassú dalnak nevezhető zene van az albumon, és nagyon sokban nem térnek el egymástól.
A dal címe annyit tesz: "Nem is ismertem a saját erőmet". És egy olyan élet helyzet érzelmi szálát írja le, amikor azt hisszük olyan helyzetbe kerültünk, amiből nem tudunk majd kimászni, nem tudjuk megoldani a problémákat, de jön a címben is írt mondat: "Nem is ismertem a saját erőmet". A végén a záró mondat fogott még meg:
"I was not built to break, no, no / I got to know my own strength". (Magyarul mondjuk így: "Nem azért épültem, hogy összedőljek. / Meg kellet, hogy ismerjem a saját erőmet.")
08. Worth It
A következő kislemez dallal állunk most szemben. A kiadó úgy döntött a dal pozitív visszhangja miatt ezt hozzák ki legközelebb. Ezen nem csodálkozom, tényleg egy jó szám ez.
A szöveg inkább csak a szerelmeseknek szól, ahogy Whitney egyből be is határolja a dal elején. A "Worth It" azaz "Megérte" címmel. Hogy ez miért kapcsolódik Whitney Houston-hoz, azt nem tudom. Nem tudom, mit mond, ha megkérdezik mi inspirálta ezt a dalt, ki volt az, akivel megérte annyi éven keresztül együtt lennie... De az is igaz, hogy nem kéne egy pop előadót úgy felfognom, hogy az albuma sajátmagáról szól. Mert ez nem így van, többnyire az R&B albumoknál sem. Arról nem is beszélve, hogy Whitney-nek köze nincs a dalszövegeihez. De azért kiszoktak találni valami jó kis magyarázatot ezekre a szövegekre is, csak Whitney-nek nagy szerencséje, hogy már nem faggathatja bárki. Na, teljesen mindegy. Attól még egy klassz dal ez. Egy kicsit nagyobb R&B ráhatással, mint az album elöbbi dalai. Az átkötés is igen dallamos, kíváncsian várom a klipet - bár ki tudja, hogy lesz-e.
09. For The Lovers
Na, megint csak a szeretőkhöz szól. Csak most már helyszín is van: egy hétvégi parti. A dal kicsit ütemesebb, és engem egy kicsit emlékeztet a '90-es évek vége felé divatos fél gyors slágerekre.
A refrén végre energikus. A hangszerelés pedig kicsit változatosabb a többi dalhoz képest.
10. I Got You
Ez az, amit egy Whitney Houston és Akon közreműködéstől elvárunk. Újat a klasszikusban. Akon második dala az albumon, most már háttérbe is tette magát, és mindenképp élvezhetőbbet alkotott, mint a "Like I Never Left".
Ez az egyetlen dal az albumon, amelynek megírásában kivételesen Whitney Houston is részt vett. Ha nagyon bele akarunk merülni az egész album dalszövegeinek mondanivalójába, ne tegyük, mert a mondanivalók néhol egymásba ütköznek az albumon, vagy ismétlik egymást.
A zene itt is R&B-sebb, izgalmasabb hangszerhasználatban, mint az album első fele és hangulatában is sokkal érdekesebb.
11. Salute
Azt ígértem, hogy a pozítiv hangulat a 10. dalig tart. Pontosan azért, mert az utolsó dalba azért belebiggyesztették a bosszút is.
R. Kelly felelős teljes egészében a dalért (szöveg, és produceri munkák). Ez is az album R&B dalaihoz sorolható. Az átkötésben végre ráakadni olyan dallamú hanghasználatra, amit azért nem 25 éve hallgatunk a hölgytől. Nekem ez a kedvenc dalom az albumról.
A szöveg egyébként arról szól, hogy egyedül is tökéletesen ellesz esetünkben Whitney Houston, ami mégis csak jobban illik a helyzetére, mint a "Worth It". (Gondolom ezt nem 10 éve írta neki R.Kelly.) A szövegben emlegetett "soldier girl" elképzelés a zenébe is átfolyt a háttérben néha felcsendülő dobgéppel.
Az album borítója
Az album borítója nekem nem tetszik. Olyan érzésem van, hogy a kép meg lett "flippelve", azaz ami baloldalon volt, azt most jobb oldalon látjuk és ellenkezőleg. Nem tudom, lehet csak eredetileg ilyen furán néz ki. :) A másik meg hogy szerintem baromira öregíti ez a "feltupírozott", szőke melíros rövid haj. Volt az albumhoz készített fotósortozat képei között ennél jobb fotó is.
Kár, hogy a hasonló zenei múlttal rendelkező előadók többsége már csak a rajongóknak akarnak albumot készíteni. Nem akarnak újat kipróbálni, kicsit meglepni bennünket, vagy hatni a fiatalabb közönségre is. Azt tisztelem benne, hogy nem ugrál kis sortokban meg toppokban, amikor sokunk anyukája is lehetne. :) De nem hiszem, hogy sokan e miatt az album miatt csatlakoztak volna a népes Whitney Houston rajongói táborhoz. Így az albumot is csak olyanoknak tudom ajánlani, akik már ezelőtt is szerették Whitney Houston-t!
Minőségi munkáról van szó, de ez nem egyenlő azzal, hogy nem mondhatom rá azt, hogy kissé egyhangú. Zeneileg nem túl változatos, sőt egyáltalán nem az, a középtempójú poppos R&B track-ek csak úgy követik egymást. Whitney Houston hangja gyönyörű, de szerintem már a hangja minden részét megmutatta elégszer ahhoz, hogy ez magában kevés legyen feldobni egy egész lemezt.
Értékes a rajongóknak, de egy átlagos zenekedvelőnek nem biztos, hogy az eszébe vésődik majd évekre ez az album.
Értékelés: 7/10 HOT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése